Kalocsai Iskolanővérek

"Mindenkinek használni, senkinek sem ártani"

Kalocsai Iskolanővérek - "Mindenkinek használni, senkinek sem ártani"

Gráta nővér

"Édesapám 26 éves koromban elengedett nővérnek, de csak oda, ahol a nagynéném volt, vagyis kalocsai iskolanővérnek." 

M. Gráta nővér

 

    "Topolyáról való vagyok. Második osztályos voltam, amikor édesapámmal bementünk a zárdába. Amikor meghallották, hogy az apáca nagynéném nevét örököltem, a Margitot, mindenki azt mondta, hogy nővér leszek. Egyébként ahány kislány született a családban, azt mind Margitra keresztelték.A nővérneve a nagynénémnek Jolán volt, mindenki nagyon szerette és jó véleménnyel voltak róla a zárdában. Egész úton hazafelé ezen morfondíroztam és mondtam is édesapámnak, hogy én nem akarok nővér lenni.

    Egyszer szentségimádáson voltam a nővéremmel a zárdában, amikor kipotyogtak a könnyeim, hogy mégis talán nővérnek hív az Úr. Tizenhárom éves voltam akkor. Utána megint elmúlt, megint csak nem akartam. Tizenhat éves koromban két ferences nővér látogatott el a faluba koldulni. Katolikus család lévén adtunk is nekik adományt. A fiatalabb visszajött, hogy menjek el velük, ez volt az indító szó. Édesanyámnak is megmondtam, hogy elmegyek, de nem lett belőle semmi. Végül huszonhat éves koromban meghalt a nagynéném, édesapám féltestvére, igen fiatalon. Édesapám akkor elengedett nővérnek, de csak oda, ahol a nagynéném volt, vagyis kalocsai iskolanővérnek. A csaszna majka (tisztelendő anya) a felvételnél meg is jegyezte, amikor a nevemet meghallotta, hogy volt már ilyen nevű nővérük. Édesanyám súlyos operáció előtt állt, ezért csak három hónap múlva vett fel, meg kellett várnom édesanyám felépülését.

    Szabadkán a mosóházba kerültem, itt is öltöztem be '40-ben. A fordulat évében tisztelendő anya a novicokat felpakolta és áthozta Magyarországra. Kilencen voltunk, de csak nyolcat hozott át, Bogdánát visszakérték a szülei. Félegyházára kerültem ugyancsak a mosóházba, egy nővér helyére, akit elhelyeztek Verbászra. Sokat mostunk a németekre. Antónia nővérrel dolgoztam, aki tudott a nyelvükön. Az oroszok elől Hőgyészre menekültem. Tisztelendő anya hívására kerültem vissza Félegyházára. 1948-50-ig a kertekben dolgoztunk, Blandina nővér örökségén. 120 holdat meghagytak, a többit elvették. Blandina nővér elintézte, hogy a mezőgazdasági  iskola kapja meg a földeket, a kommunistáknak nagyon lógott az orra, mert tanyaközpontot akartak. Nálunk nem volt szétszóratás, hanem hozzánk hoztak vagy ötven idős nővért, a fiatalokat meg hazaküldte Blandina nővér. A kertből éltünk meg. Minden csütörtökön jöttek az ávósok zsarolni minket, hogy írjuk alá a papírjaikat, hogy önszántunkból elhagyjuk a zárdát. Nem írtunk alá semmit, tudtuk, hogy a püspöki kar még nem egyezett meg velük. Egyszer meg mérgeskedtek, hogy aki nem akar aláírni, az menjen ki, mire a Filoménával az élen tüntetően kivonultunk. Amikor elmentek, a Klarencia, meg a Plautilla felmentek mindig az emeletre, kihallgatni, hogy mit beszélnek. Panaszkodtak, hogy nem bírnak velünk. Később Blandina nővér engedélyt kért a püspöktől, hogy hazamehessen mindenki.

    Félegyházán éltem a negyven év alatt, közben mindenki meghalt: Blandina nővér, Klarencia nővér. A kálvária környékén laktam végig. Rendben tartottam a temetőt.Végig tudtam, hogy mi történik a nővérekkel, összetartoztunk. Blandina nővért sokat látogatták, így tartottam a kapcsolatot a mi nővéreinkkel.Miért jó iskolanővérnek lenni? Mert ez a hivatásom. Minden nehéz helyzetben az isteni gondviselésben bíztam."

Gráta nővér kalocsai otthonunk lakója lett, 2009. augusztus 22.-én halt meg.