"Szüleim tudomásul vették a döntésemet."

M. Ildikó nővér

 

         "Bácsalmásról való vagyok, a mi nővéreink tanítottak a polgáriban. Szüleim tudomásul vették a döntésemet.

         Kalocsán végeztem el az óvóképzőt, ott is öltöztem be. Novíciátus után 1942-ben Zomborra kerültem Alfrida nővér főnöknősége alatt. Akkor szabadult fel Bácska. 1946-ban meg már átdobtak a határon. Reggel hatkor kimentünk a közeli Mária-szoborhoz, hogy imádkozzunk, akkor szaladtak utánunk a helybeliek, hogy az idegeneknek el kell hagyniuk az országot, holott korábban megkaptuk két hónapra a lakhatási engedélyt. Akkorra már Pia nővér lett a főnöknőnk, Alfrida nővért Magyarkanizsára helyezték.

         1946-ban Mezőkovácsházára kerültem rövid kalocsai tartózkodás után. A Simonyi-majorban laktam Bonfilia, Verona, Norberta nővérrel egy éven át. Ezután Csillaghegyre helyeztek Helládia nővérrel. Ott is államosítottak, de nem szórták szét a nővéreket. Örökfogadalmat 1948-ban tettem.

         Szétszóratás után Pécsre kerültem a nővéremékhez, a két fia akkor 4 és 9 éves volt. Haza nem mehettem, mert határsávnak számított. 1956-ban meghalt az édesapám, akkor édesanyám is hozzánk költözött. A Pécsi Kesztyű Szövetkezetben dolgoztam bérelszámolóként, majd szállítási ügyintézőként 1977-es nyugdíjazásomig. Rómában is töltöttem 1977-től több részletben vagy 15 évet Luminóza és Mediatrix, majd Antónia és Genovéva nővér idejében. Többet voltam már a végén ott, mint otthon.

         1992-ben hívott Siegfrieda nővér ide Csepelre, a sógorom éppen akkor halt meg, és a nővéremék is felköltöztek Pestre, így én is elfogadtam a meghívást."

Ildikó nővér 2013. szeptember 30-án hunyt el. R.I.P.