Kalocsai Iskolanővérek

"Mindenkinek használni, senkinek sem ártani"

Kalocsai Iskolanővérek - "Mindenkinek használni, senkinek sem ártani"

Kassziána nővér

"Nagyon tetszett, amilyen komolyan, áhítattal mentek az alsósági nővérek az utcán, meg a templomba." 

M. Kassziána nővér

 "Édesanyám lánykorában szépen énekelt, a pásztorjátékokon mindig övé volt a fő szerep. A pap csendet intett, amikor énekelt. Amikor zárdába akarták vinni, nem akarta elhagyni a szüleit és a sok testvérét, de megígérte, hogy majd a lányát apácának adja. 1925-ben, amikor a sági nővérek odajöttek, örökké ott lógtam a zárdában, lánykörbe is jártam, mert nagyon tetszett, amilyen komolyan, áhítattal mentek az utcán, meg a templomba. Azt mondtam, de jó nekik, de szeretnék közéjük menni. Az ágyam előtt letérdeltem este és a Szűzanyához imádkoztam, hogy elnyerhessem a pályámat. 13 éves voltam akkor, kint laktunk egy majorban, onnan jártam be hozzájuk Alsóságra. Édesanyám mérgelődött, mert én voltam az egyik legidősebb, és nekem kellett volna kisebb testvéreimre vigyázni, de én a nagymamát kértem meg magam helyett, hogy bemehessek, úgy mondtam, az óvodába. Édesanyám kifakadt egyszer, hogy bárcsak maradnék már ott egészen. Rövidesen, amikor Bernárda anya vizitált a házban, szüleim tudta nélkül kértem a felvételemet. 17 éves voltam akkor. Azt mondta, hogy idén betelt a létszám jövőre mehetek, ha addig férjhez nem megyek. A papok akkoriban nem nagyon foglalkoztak a gyerekekkel. Kérdezgettem, hogy hogyan lehet a Jóistent jobban szeretni, de azt nem mondta meg a plébános úr. Templomba mindig járt a család, otthon is imádkoztunk testvéreimmel evés előtt, után, este meg az Úrangyalát, Hiszekegyet, a tízparancsolatot, ötparancsot, könyörögtünk a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, meg hazánk sorsának jobbra fordulásáért. Szüleim beleegyeztek az elhatározásomba, de később meggondolták magukat. Egy unokatestvérem, aki Baján jelöltnő volt már, hazajött. Nem tudom, hogy ő jött-e el, vagy elküldték…Édesanyám akkor elment hozzájuk, és megbeszélték a dolgot, azután pedig visszavonta a beleegyezését, azt mondta, mondjam vissza a jelentkezésemet. Én akkor olyan szomorú lettem, kérdeztem, hogy miért egyezett bele, ha utána visszavonja. Megengedte, hogy elmenjek végül, de a stafírungra valót nekem kellett megkeresnem. Két héten át dolgoztam a cséplőgép mellett, reggel fél háromtól este 11-ig, hogy már a vacsoraasztal mellett, meg állva is aludtam. Utolsó előtti napon rosszul lettem. Körtét ettem, meg bort ittam rá, egész éjjel görcsöltem, akkor egy napot hiányoztam, egyébként kitartottam. 
1937. augusztus 28-án léptem be Kiskunfélegyházán. Kalocsán öltöztem be." 

 

Kassziána nővér 2007. március 17-én hunyt el.