Kalocsai Iskolanővérek

"Mindenkinek használni, senkinek sem ártani"

Kalocsai Iskolanővérek - "Mindenkinek használni, senkinek sem ártani"

Margit nővér

"Azért jó kalocsai iskolanővérnek lenni, mert mindig is tanítani akartam, és ez a vágyam megvalósult." 

M. Margit nővér

   margit "Bácskai születésű vagyok. A mi nővéreinknél jártam az elemit és a polgárit.  Amikor 1941-ben bejöttek a magyarok, második polgárista voltam. Admirabilisz nővér az iroda előtt állt, amikor azt mondtam, hogy én is olyan akarok lenni, mint ő. Csak nézett rám, nem szólt semmit. Unokatestvéremmel együtt léptem be, az ő anyukája intézte el nekünk, beszélt a tisztelendő anyával Kalocsán. 1944-ben itt kezdtem el a tanítóképzőt, majd amikor végeztem 1948-ban, Kiskunfélegyházára kerültem hitoktatni. 

    1950-ben éppen az Újtemplomba igyekeztem szentmisére, amikor két nagy autó bekanyarodott és kis híjján elütött. Mise végén hazamentem, és láttam ugyanazt a két autót a rendház udvarán, akkor már állították elő a nővéreinket, meg a Dunántúlról hoztak hozzánk irgalmas nővéreket. A tanyavilágból sok élelmet kaptunk, az emberek az Ótemplomba vitték, ott az egyik oltárnál összegyűjtötték és áthozták nekünk. A fiatalokat mind hazaküldte  a tisztelendő főnöknő, de nekem nem volt hova mennem (A szüleimmel 12 éven át nem találkozhattam a határ lezárása miatt. 1944-ben átjöttek meglátogatni, és legközelebb 1956-ban mehettem hozzájuk, onnantól azután minden évben). Az egyik világi hitoktatónő elhelyezett egy családnál pár napra. A Kanizsai-Nagy Antaléknál lakott a prépost atya, aki nálunk misézett. Vittem neki a vacsorát, és akkor került szóba, hogy magyarkanizsai vagyok. Kiderült, hogy a Kanizsai bácsi testvére otthon  Magyarkanizsán a patikus, így odavettek magukhoz, és náluk lakhattam 1952 tavaszáig (akkor sajnos kulákoknak minősítették őket). 1954 novemberében megvonták a hitoktatási engedélyemet, mert nagyon lecsökkent a hittanra jelentkező gyerekek létszáma. Ezután többek tanácsára tanítani próbáltam és a dunántúli Sármelléken sikerült elhelyezkednem. Itt tanítottam 1983-as nyugdíjazásomig. A megye megengedte, hogy abban a szolgálati lakásban maradhattam még hat évig, amiben mindvégig laktam. 

    1989-ben, a változás évében tisztelendő anya visszakérte Ceglédet, október elsején költöztem be, és 1995 nyaráig ott is laktam. Akkor kerültem ide, Kalocsára. 

A Jóisten kegyelmét mindvégig éreztem. Azért jó kalocsai iskolanővérnek lenni, mert mindig is tanítani akartam, és ez a vágyam megvalósult.

Margit nővér 2010. július 24-én halt meg Kalocsán. R.I.P.