Kalocsai Iskolanővérek

"Mindenkinek használni, senkinek sem ártani"

Kalocsai Iskolanővérek - "Mindenkinek használni, senkinek sem ártani"

A Mária-oltárkép története

A kalocsai Szt. József-templom mellékoltárképének története 1945 tavaszán felkereste Pámer László jezsuita atya az akkori általános főnöknőnket, Aquina anyát. Elmesélte, hogy hosszú évtizedekig Németországban, Kalksburgban élt. 1880-tól az ottani jezsuita kollégiumban egy Mater ter Admirabilis kép volt az oltárkép. Rengeteg imameghallgatás történt ott, ezekről hálatáblák tömege tanúskodik. Fontos például, hogy a hitleri időszakban minden rendházat ki kellett üríteni a környéken szinte pillanatok alatt, kivéve ezt. Innen tudták támogatni pénzzel a szétszórtakat, sőt, itt tartották rendszeresen a lelkigyakorlatokat. Amikor Pámer atya eljött onnan, kapott ajándékba egy olyan Szűzanya-képet. Mindennap az előtt szokott imádkozni. 1944 őszén ima közben sugallatot kapott a Mater ter Admirabilistől: "A zárdatemplom a Fatimai Boldogasszony kegyhelyévé tétessék". Az atya még akkor ősszel felkereste a kalocsai érseket, de súlyos betegsége miatt főnöknőnkhöz csak '45 tavaszán tudott eljutni. Tényleg furcsa, hogy a Miasszonyunkról Nevezett Társulat templomában nem volt Szűzanya-oltár (Főoltár Szt. József, mellékoltárok: Nagy Szt. Teréz és Szt. Antal volt)! Elöljáróinknak tetszett az ötlet, de a megvalósítás kicsit késett, mert festő nővérünk – Szentgyörgyváry M. Pallládia – sűrű vizsgaidőszak közepén tartott. Pámer atya útmutatásai alapján 1945 augusztusában látott neki az elkészítésnek. A többi nővér kilencedet tartott az ügy sikeréért, mert szerették volna, ha generális főnöknőnk fogadalmi évfordulójára elkészül a kép. Sikerült! Egy hét alatt kész lett! Avilai Szt. Teréz adta át helyét a Szűzanyának… Az ún. "fatimai misék"-en (minden hónapban a 13-át követő vasárnapon) azóta is mindig nagy tömeg van…