II. állomás: A kereszt elfogadása - Krisztusunk! Te magad vetted válladra a szenvedés fáját. Vállaltad ezt is, értünk, szeretetből. Egyedül vitted a súlyos terhet, megvetetten, gyűlölőid között. - Köszönjük, hogy nekünk már nem egyedül kell küzdenünk. Velünk voltál akkor is, amikor Fourier Péter, Le Clerc Alix és társaik elindultak az úton. Ez szűk volt és tövises, mint a Tiéd, de ők vállalták a nehézségeket, és nem riasztották vissza őket a megpróbáltatások. - Bocsáss meg nekünk, Istenünk, hogy oly sokszor vonakodunk nekilátni a nehéz munkának: önmagunk megújításának. Ne haragudj ránk, amiért csak a saját elképzeléseink szerinti kereszteket fogadnánk szívesen. - Irgalmas Istenünk! Tekints jóságosan azokra, akiket különlegesen lefoglaltál magadnak, és add, hogy életmódjukkal, szent akaratodba való zúgolódás nélküli belesimulással országod tündöklő jelévé váljanak az Egyház és az egész világ előtt.