XI. állomás: Keresztrefeszítés - Végtelenül szerető Jézus! Felfeszítettek a szégyen fájára. Átlyuggatták kezedet-lábadat, mégsem a szögek tartanak a kereszten, hanem végtelen szereteted. A földre jöttél, hogy köztünk járhass, de mi bűneinkkel ütöttük a szegeket testedbe, akadályozván, hogy gyógyíthasd a beteg testeket-lelkeket… - Volt Társulatunkban olyan időszak, amikor megkötötték a kezünket. Elvették tanítványainkat, nem engedtek bennünket az iskolákba, nehogy az Isten szeretetére neveljük az ifjúságot. Ma az abortusz foszt meg bennünket a szélesebb körű nevelési lehetőségtől… A társadalom lassan saját magát feszíti keresztre, és még csak észre sem veszi… - Istenünk, bocsásd meg azokat a bűneinket, amelyekkel egymás szabadságát akadályoztuk, amelyekkel megkötöttük a Te ügyedben munkálkodó nővértársunk kezét, akár megszólással, akár sugallataid figyelmen kívül hagyásával. Bocsásd meg azt is, ha saját szabadságunkkal nem megfelelően éltünk. - Istenünk, erősítsd meg bennünk a tökéletes szeretet lelkét, hogy dicsőségedet és embertársaink üdvösségét napról napra buzgóbban szolgáljuk, hogy szándékaid szerint maradandó gyümölcsöt teremjünk.