XII. állomás: Kereszthalál - Üdvözítő Jézus! Atyádnak ajánlottad lelkedet, és meghaltál értünk a kereszten. Térdre borulva imádunk Téged, Megváltónk. Keresztedben találkozott az emberi kegyetlenség és az isteni kegyelem. Most láthatjuk, milyen nagy volt lelkünk ára. (Ének: ÉE 806 Krisztus engedelmes volt értünk mindhalálig, a kereszthalálig) - Társulatunkat újra és újra a keresztrefeszítés fenyegeti, de Krisztus velünk van, Ő megjárta már előttünk az utat. Hány és hány ellenzője volt és van Isten ügyének és a mi ügyünknek! A politikai helyzettől függően változott és változik egzisztenciánk, de ha Isten ügye a miénk is, tudhatjuk, hogy az emberileg halálnak minősített esemény Isten országában nem jelenti a véget. A mi dolgunk, hogy Isten ügyével törődjünk, Ő majd törődik a miénkkel. - Istenünk, bocsásd meg nekünk, hogy bizalmunk időnként ingadozott, hogy néha kétségbe estünk és féltünk az egyéni és a közösségi haláltól. Köszönjük Neked, hogy megpróbáltatásaink idején irgalmasan reánk tekintesz, és kérünk, erősítsd meg hitünket, hogy kétkedés nélkül bízzunk atyai gondviselésedben. Add, hogy amit bármikor is keserű gyötrelemként elszenvedtünk, változzék át előtted kedves áldozattá.
