Kalocsai Iskolanővérek

"Mindenkinek használni, senkinek sem ártani"

Kalocsai Iskolanővérek - "Mindenkinek használni, senkinek sem ártani"

Részletes rendtörténet

1597-1860   1860-1911  1911-46  feloszlatás  A szétszóratás után  1990-1997 


1597– 1860

A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek szerzetének gyökerei a XVI. századi Franciaországba nyúlnak vissza. Ott alapított Fourier Péter és Le Clerc Alix egy új szerzetet, melynek születési dátumát 1597 karácsonyának tekinthetjük. Az új szerzetesközösség a szegény gyermekek ingyenes oktatását tűzte ki célul. Gyors terjedésüket forradalmak akasztották meg, az egészséges gyökér azonban újra és újra kihajtott, előbb Németországban, majd cseh földön is. 1834-ben Regensburg püspöke jóváhagyott egy új szerzetesi közösséget, amely a Miasszonyunkról Nevezett Ágostonos Kanonisszák kongregációja szabályzatának kibővített változata alapján élt. Nevük: Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek. 1851-ben Hirschauban alapítottak zárdát, amely később elszakadt a müncheni központtól.

1860– 1911

Kunszt József kalocsai érseket ez idő tájt hasonló gondok gyötörték, mint korábban Fourier Pétert. Ezért megkereste a cseh földön közben már növekedésnek indult társulat nővéreit abból a célból, hogy magyarországi letelepedésre ösztönözze őket. 1860-ban érkeztek az első szerzetesnők Franz Mária Terézia vezetésével Horazdiowitzból Kalocsára, ahol már készen várta őket az impozáns zárda, a templom és az iskola. Közben Csehországban megindult a német anyanyelvűek elleni mozgalom, ezért az eredeti terv, a visszatérés oda nem valósulhatott meg. Kalocsa önálló anyaház lett. Az új szabályok az eredeti szellem értékeinek megőrzése és magyar temperamentumhoz való alkalmazkodás ötvözetekéntszülettek. A végleges pápai megerősítés 1907 februárjában történt.

A Társulat Magyarországon gyors fejlődésnek indult. A nővérek működése és valamennyi intézetük munkája a nép nevelésére irányult. Haynald Lajos bíboros érsek anyagi és erkölcsi támogatása tette lehetővé, hogy Kalocsán 1876-tól kezdve működjön az ország egyetlen katolikus tanárképző intézete, polgári iskolai tanárnők felkészítésére. Már ezt megelőzően 1870-ben megnyílt a tanítóképző, majd 1872-ben az óvónőképző és az óvoda. Később Kiskunfélegyházán és Baján is működött tanítóképző.

1911-46

A.  A korszak első két évtizede

Az első tíz évről nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre. Az Apostoli Szentszéknek küldött jelentések őrizték meg ezeket számunkra. Említésre méltó néhány alapításunk, és működési területünk sokfélesége. Hivatásunk a tanítás-nevelésre nem korlátozódott kimondottan iskolai keretekre, mint ahogyan azt az alábbi példák is bizonyítják:

1.   Kihívások

Balatonalmádiban a Zsófia Országos Gyermekszanatóriumban a nővérek átvették a házvezetést, kétszáz árva és szegény, üdülésre szoruló gyermekek gondozását. Ez a működési terület azonban rövidesen meg is szűnt, mert a közös életmód megtartása nagy nehézségekbe ütközött. Pécsett 120 hadiárva fiú nevelését-gondozását kezdtük meg. Budapesten az Apostol Nyomdában betűszedést, korrektúrát, a nyomdászlányok felügyeletét végezték nővéreink (1919-ben innen és a Katolikus Háziasszonyok Szövetségházából vissza kellett hívni a testvéreket, és mivel egyik munkakör sem találtatott alkalmasnak a Társulat céljainak szolgálatára, nem is tértek később vissza oda a nővérek). Kalocsán elvállaltuk a háztartásvezetést a papnevelő intézetben, a jezsuita atyáknál (A nővérek a világháborúban elesett fráterek helyett 5 éven át vezették a konyhát. A második világháború alatt a hadiszolgálatra behívott fráterek helyett újra átvettük a konyha vezetését), a rózsafüzérgyárban pedig várt ránk a munkáslányok felügyelete.

Ebben az időben is érkeztek azok a kérések, amelyeket az egyes települések plébánosa vagy a helyi püspök nyújtott be a rendi vezetésnek, igényt támasztva a nővérek  működésére. Ezek mind a szerzet jó hírnevéről árulkodnak: 

1911-ben Kunszentmiklósra kértek nővéreket. Bernárda anya vállalta volna, de az akkori érsek nem engedte. 

1912-ben Bélabányára hívtak minket. Mivel kész zárda, alapítvány és hegyi levegő volt biztosítva, elfogadtuk. Vágújhelyre is ebben az évben hívott meg minket Gróf Pongrácz Adolf püspök. 

1913-ban Papp Antal munkácsi püspök kért 5 nővért az ungvári papárvalány-nevelő intézet vezetésére, polgári leányiskolában és tanítóképzőben való tanításra, mert a Galáciában működő bazilisszák nem tudnak magyarul. Nővérek hiányában nem vállaltuk.

2.   Próbatételek

Az első nagyobb megpróbáltatást századunk elején az első világháború jelentette. Óvodáink és iskoláink helyiségeit több helyen kórházi célokra vették igénybe, ez ellehetetlenítette a tanítást. Tanítványaink száma az 1913/14-es tanévi 15 646-ról az 1914/15-ös tanévre 14 733-ra csökkent. 
A következő nagyobb megpróbáltatást  az 1918?19-es események hozták. 1919 júl. 1-jén  a kényszerhelyzetre tekintettel az Érseki Hatóság engedélyével a novíciákat bizonytalan időre családjukhoz vagy rokonaikhoz bocsátották. A veszedelem megszűnése utáni visszatérés csak október közepére fejeződött be a demarkációs vonalon való átszökés nehézségei miatt. A fogadalomtétel tehát későbbre tolódott. 
A hajósi árvaházból a testvéreket és az árvákat, valamint a társulat legnagyobb intézetéből, Kiskunfélegyházáról kiutasították a kommunisták testvéreinket, de a veszedelem megszűnése után visszafoglaltuk e házakat. 
Bácskában sem volt nyugalom akkoriban: 1920-ban Zomborból, a Koczik Árvaházból vissza kellett hívni a nővéreket, mert a szerb hatóság lefoglalta az alapítványt, megtagadta a járandóságok kiutalását, így a testvérek sok nélkülözés után kénytelenek voltak a gyerekeket szétbocsátani és a házat elhagyni, mert már éhhalál fenyegetett. A szerbek aztán raktárnak használták az árvaházat… 1921 augusztusában Zomborból erőszakosan kitiltotta a szerb hatóság nővéreinket a 34 év óta működő zárdából, az iskolát pedig teljes fölszerelésével együtt lefoglalták saját iskolai céljaikra. Szeptemberben Futakon is hasonló események játszódtak le: lefoglalták a zárdát, árváinkat Újvidékre, szerb árvaházba szállították. 
Tanítványaink megfogyatkoztak. Ezt elsősorban az okozta, hogy a trianoni béke által elszakított területeken lévő iskolák helyzete igen súlyos volt, az ellenséges érzületű hatóságok mindent elkövettek, hogy csökkentsék a katolikus és magyar iskolák tanulóinak számát. Csonka-Magyarországon fönnálló intézeteink növendékeinek száma is feltűnően apadt, mivel a megszállt területek hatóságai nem engedték az ifjúságnak, hogy Magyarországon folytassa tanulmányait. 
Hazai hírek: a kalocsai Érseki Kastélyban elvállaltuk a konyha és mosókonyha vezetését. 
Pécsett a Julián Fiúnevelő Intézet és Tanoncotthon épületét lefoglalta a magyar kultuszminiszter a Pécsre áthelyezett Erzsébet Tudományegyetem céljaira gyermekklinikának, melynek vezetését – miután a betegápolás nem tartozik társulatunk munkaköréhez – nem vállalhattuk el, s így a testvéreket más házakban helyeztük el.

Alsókorompán a csehszlovák iskolai hatóság azon a címen, hogy a nővérek idegen honpolgárok, először megvonta tőlük a tanítói fizetést, azután eltiltotta őket a tanítástól, s ezt világi tanerőkre bízta. A testvéreket visszahívtuk. 

A pénz folytonos elértéktelenedése folytán alapítványaink nem tölthették be az anyagi forrás szerepét. Az  elszakított területeken sok tanítónő államsegélyét részben vagy egészben megvonták. Ez történt például szabadkai házunkban az iskola katolikus jellegének fönntartása miatt az összes tanerő államsegélyével. A szerb hatóság a moholi ház egész földszintjére világi tanerőket telepített, ez nagyon megnehezítette a szerzetesi fegyelem megtartását. Moholon a kápolna előtti termet is berendezte iskolának az igazgató. Péterrévén a külső iskolába egyszerűen beköltözött egy szerb tanító. 
Az 1924 és 1927 közti időszakban 2 házat kényszerült feloszlatni a társulat Csehszlovákiában: Bélabányán és Vágújhelyen a súlyos politikai viszonyok, valamint az utánpótlás hiánya miatt.

3.   Iskolanővérek

1924-ben megváltozott társulatunk magyar neve: a káptalan 11-es határozata alapján az addig használt "Iskolanénék" kifejezést  "Iskolanővérek"-re módosították, igazodva így a köznyelv változásaihoz. A latin elnevezést természetesen a módosulás nem érintette.

A szerzet fennállása óta több olyan helyzet is adódott, amikor a nagyobb jó érdekében a leánynevelés, mint elsőrendű hivatásunk mellett kompromisszumot is kellett kötnünk. A következő eset is ilyen: átvettük Budapesten a Ferenc József Állami Fiúnevelő Intézetben a konyha, mosókonyha és ruhatár vezetését azzal a feltétellel, hogy a tudományegyetemet látogató nővéreket is ott helyezhessük el. Ők az intézet részéről ingyenes étkeztetésben részesültek, és további kedvezményeket is kaptak. Mivel 1932-ben már módjában állt a társulatnak, hogy tanuló nővéreit saját házában helyezze el, az illetékes egyházi hatóság engedélyével az általános főnöknő az intézetből az ott alkalmazott nővéreket visszahívta.

4.   Menjetek…(Mt 28,19)

A korábban említett veszteségnek is enyhítette a fájdalmát a 20-as évek legnagyszabásúbb vállalkozása, a kínai misszió. Felkérést kaptunk, hogy ebben a távol-keleti egzotikus országban is hirdessük Isten országát. A rendi vezetés a nővérek vállalkozó kedvétől és áldozatkészségétől tette függővé a válaszadást. Az 1925. október 20-i felhívásra 86 nővér jelentkezett, a missziós lelkületnek ez az intenzív jelenléte minden várakozást felülmúlt. 
1926 februárjában Mgr. Lecroart Henrik SJ Kínában élő püspök Kalocsára látogatott. Erről a korabeli sajtó is részletesen beszámolt. Ez is bátorította a félénkebbeket az önfeláldozásra. Az első tíz szerencsés választottat augusztus 5-én búcsúztatta Kalocsa. További öt nővér 1929-ben, négy 1930-ban, öt 1936-ban és kettő 1948-ban követte őket. A misszió kezdeteit és történetét l. Bíró M. Alexia: Akik hittek a küldetésükben c. igen kiváló munkájában, valamint a Magyar jezsuiták Kínában c. könyvben. 
A továbbiakban ? mivel a kínai misszió mindig is a nővérek szívügye és rendszeres imatémája volt ? a távol-keleti információkat a rendtörténetbe ágyazottan, és nem elkülönítve közöljük. Itt említjük meg, hogy a kínai szavak lejegyzését Vámos Péter kandidátus útmutatása alapján a népszerű magyar átírás szerint végezzük.

5.   Híres óvodánk

1927. október 15-én szerződést kötött társulatunk a Józsefvárosi Kisdedóvó Egyesülettel, melyben a Kun u. 3. alatti óvoda vezetését vállaltuk. Ezzel igen patinás intézmény került kezünk alá, hiszen elődjét 100 évvel azelőtt, 1928. jún. 1-jén Brunszvik Teréz alapította, mint a főváros első kisdedóvóját. Először Budán, a Vérmező mellett, a Mikó u. 1. szám alatt működött, majd a grófnő szüleinek házában. Pár év múlva a Mária u. 30-ba került át, az 1850-es évektől pedig a Kun utcába. Régebben a Keresztes Nővérek vezették, 1918?27-ig azonban a cseh konzulátus foglalta el az épületet. A Keresztes Nővérek tartományfőnöknője egyébként figyelmeztette elöljáróinkat, hogy mindjárt kezdettől biztosítsák a nővérek megélhetését, mert a fizetés, a fa, a világítás és a szénszerzés igazi kálváriát jelentett számukra. A háborús időkben a zsámbéki tartományház tartotta el a nővéreket, de sokszor éheztek is. Ők a cseh átvétel miatt oszlatták föl ezt az állomásukat. Nővéreink a jóindulatú figyelmeztetés ellenére is hősiesen vállalták a nehéz körülményeket, és egészen 1948-ig vezették az óvodát. 1948. júl. 1-től az intézmény Budapest, Állami Kisdedóvó néven működött tovább. Nővéreink felmentésüket a fővárostól 1949. november 21-én kapták meg, az államtól pedig 1950. április 12-én. 1950 májusában testvéreinknek az épületet is el kellett hagyniuk, mégpedig utolsó három havi fizetésük nélkül…

B.  A '30-as évek eseményei

1.   Öröm és bánat a "végeken"

A '20-as '30-as évek fordulóján megkaptuk az engedélyt, hogy Kínában is létesíthessünk újoncházat. Átvettünk két missziós házat: 1930. dec.: Kajcsou, 1931. jún.: Táming (a városban).  Mindkét helyen leánynevelő intézetet, árvaházat, aggmenhelyet és dispenzert láttak el a nővérek.

Szomorúságainkból: A társulatnak Jugoszlávia területén, Bácskában levő 20 háza a Szerzetesek Szt. Kongregációjának 1930. okt. 23-án kelt 4277/28 sz. dekrétuma értelmében különálló, elválasztott pápai jogú társulatot képez. A különválasztáskor ezen 20 házban a nővérek száma 174 volt. Ezek közül 1932 decemberéig átlépett a kalocsai társulatba 13 nővér.

2.   Gazdasági helyzetünk jellemzői

A Vallás- és Közoktatási Minisztérium az 1928/29-es iskolai évben beszüntette az anyaházban működő tanárnőképzőt. Nemcsak a növendékek száma csökkent ezáltal, hanem nagy költséget jelentett ettől kezdve a nővérek állami főiskolai kiképeztetése is. Ez különösen is nagy gondot jelentett, mert az általános gazdasági válság miatt csökkentek a tanítónők illetményei. A közösség megélhetése veszélybe került, annál is inkább, mivel tőkevagyonunk a világháborúval kapcsolatos devalváció következtében majdnem teljesen elértéktelenedett (Az anyaháznak 14 alapítványa volt, amelyek 1918-ban mint állami hadikölcsönök megsemmisültek.). Anyagi forrásokra pedig igen nagy szükség volt, hiszen például a már közel 80 éve fennálló anyaházunk felújításra szorult: folyosóinak és iskolai helyiségeinek mennyezetein elkorhadtak a fagerendák, az épület egy része életveszélyessé vált. Kalocsán még építkezésbe is fogtak nővéreink: 1933 decemberében gyűjtés indult a beteg, idős rendtársaink részére építendő Szent Szív Otthonra. 1934 áprilisában megtörtént az alapkőletétel, és szept. 19-én már szentelték a kész épületet! Az otthon minden lakója a Társulat egy-egy házának "őrzőangyala" lett, aki napi imáit, munkáját, szenvedéseit az illető ház érdekeiért és nővéreiért ajánlotta fel.

3.   Új házaink, illetve kezdeményezéseink

1934. júl. 22-én a bódvarákói üdülőház szentelésének örvendezhettünk. 
1934. júl. 14-én telepedtünk le Mágocson (Ft. Braun István plébános hozatott rendbe egy bencés kolostorhoz tartozó intézői lakot, mintegy hálából azért, hogy mint kis ministránsnak, gondját viseltük Kalocsán). 
A bajai zárdaintézet teljes kiépülése az 1933/34-es tanévben fejeződött be, amikor is elkészült a tanítóképzést szolgáló elemi gyakorlóiskola. Ebben a tanévben vált öt évfolyamúvá a tanítóképző, így megtarthatták az első képesítő vizsgálatot. 44-en végeztek. 
Fazekas M. Blandina nővér volt hazánkban az első, aki a mezőgazdasági leány-középiskola négy évfolyamú, érettségit adó intézményét kitalálta, tantervét kidolgozta. Az 1938. évi XIII. tc. új fordulatot adott a magyar nőnevelésnek, és engedélyezte e gyakorlati irányú középiskola megnyitását. Rövidesen több rend, és később az állam is nyitott mezőgazdasági szakközépiskolát kiskunfélegyházi intézményünk mintájára. Erről az egyébként nagy jelentőségű és nagy múltú iskoláról készül egy nagyobb lélegzetű összefoglaló munka.

4.   1935-39

1935 a betegségek és balesetek éve volt. 25 nővérünket kellett operálni abban az esztendőben. 
1936-ban újra gyakori beszédtéma lett a kínai misszió A rendi vezetés február 12-én körlevélben értesítette a nővéreket, hogy Kínába két iskolás és két házinővért kívánnak küldeni. A felhívásra 63 kérvény érkezett be, ez jelezte nővéreink továbbra is töretlen áldozatos lelkületét. Pedig a Távol -Keleten a helyzet korántsem volt könnyű! 
Támingfuban 1937. nov. 1-től 1938. jan. 19-ig nem működött a posta. A települést egyhónapi bombázás után '37. nov. 11-én foglalták el a japánok. A missziós telepen magyar és francia zászló volt kitűzve, ezért a japánok megkímélték a telepet. Mivel azonban a környékén kaszárnyák is voltak, a páterek kertjébe is estek bombák, két ház romba dőlt. A telep összesen 30 ágyúlövedéket kapott. A városon kívüli zárdának nem történt baja. A japánok jól bántak a misszionáriusokkal, de a vidéken portyázó "vörös rablók" nagy veszélyt jelentettek. '37. december 11-én 300 főnyi csapatuk kirabolta P. Szarvas Miklós SJ Kis Szt. Terézről elnevezett telepét. Két atyát elhurcoltak a szomszéd tartományba, és csak az egyik rabló keresztény édesanyjának a kérésére bocsátották őket szabadon. Pujang ekkor még nem került japán fönnhatóság alá, de ott is félni kellett a "vörös rablók" támadásaitól. Ottani zárdánk már tele volt menekültekkel, akik közül sokan tértek át a keresztény hitre. A gyerekeknek japán tanító tanította a japán nyelvet, de egyenesen gyűlölték, ezért a nővéreknek folyton csitítani kellett őket.

Ennek az évtizednek az utolsó nagyobb jelentőségű társulati híre, hogy 1939. máj. 14-én 1503. sz. alatt kinevezte a Szentatya a társulat protektorává Caccia Dominioni Kamillo bíborost, 1939. máj. 20-án a Társulat apostoli vizitátorává Walter János piarista atyát . Utóbbi elnökölt az 1939-es káptalanon. 
1939-ben Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás felszólította a tanító rendeket, hogy képeztessenek ki ápolónőket. Elöljáróink az utasításnak eleget tettek. 

 A folytatáson dolgozunk! 

A szétszóratás utáni első hazai örömök 
 

1989. szeptember 1-jén Kalocsán Dankó László érsek atya hivatalosan átadta megszépült templomunkat a Társulatot képviselő 42 nővérnek, akik közül nyolcan megkezdték közös szerzetesi életüket a helyi papi otthonban. Ezt az ideiglenes otthont érsek úr ajánlotta fel, amíg végleges megoldást nem sikerül találni. 
1989. szeptembere azért is jelentős dátum történetünkben, mert ekkor kaptuk kézhez a művelődési miniszter leiratát, melyben közli, hogy a Társulat jogi személlyé vált.

A "fordulat évének" egyik legjelentősebb eseménye volt az 1989. okt. 20. és 31. között Rómában megrendezett nagykáptalan. Ekkor hagyta el a Társulat a "Szegény" jelzőt, neve ettől kezdve Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek lett. A 7. általános főnöknő, Nagy-Pál M. Consummata és tanácsának (Helynöknő: Szécsényi M. Krizosztoma, tanácsosnők: 1. István M. Verona, 2. Máriai M. Romualda, 3. Kóder M. Bonfília) megválasztása egybeesett a magyarországi nagy politikai változásokkal, melyek lehetővé tették a szerzetesrendek újbóli működését.

A gyűlésen a külföldi házak képviselői beszámoltak kisközösségeik helyzetéről: Altöttingben Ditjó M. Katalin nővér vezetésével ekkor 7 testvérünk élt. Münchenben Eichhorn M. Epifánia főnöknő lakásában és a Theodorlinden str. 24. sz. alatt laktak hatan, többségük idős és beteg. Ausztráliában Kovács M. Remigia főnöknő vezetésével négy idős nővér élt ekkor. Hárman családi házban, Ulrika nővér pedig a közeli kórházban. Később mindnyájan hazatelepültek. A kanadai ház felszámolását már Antónia anya elkezdte. Eladták a házakat, az értékesebb dolgokat, a művészi hagyatékot Kalocsára irányították.

II. János Pál pápa külön audiencián fogadta a nővéreket a káptalan alkalmából nov. 3-án. Beszédének gondolatfüzére jó jellemzés és iránymutatás a korabeli magyarországi helyzetre vonatkozóan:

  • Országotokban életetekkel a keresztény értékek abszolút elsőségéről kell tanúságot tennetek, melyeket hosszú időn át elnyomtak.
  • A kilátások biztatóak és ígéretesek, mind kongregációtokat, mind az egész magyar anyaszentegyházat illetően.
  • Döntéseiteknél a magyar egyház szükségleteinek elsődlegességét tartsátok szem előtt. Az egyházi hierarchiával egybehangzóan dolgozzatok! Magyarországi közösségeteket segítsék külföldi csoportjaitok: Olaszországból, Németországból és Ausztráliából.
  • Kövessétek a rátok váró feladatokban a II. Vatikáni zsinat irányelveit! Legyetek szilárdak a társulat karizmájához való hűségben!
  • Az evangélium szerinti közös életetek lesz a legszebb bizonyságtétel.

1990–97 

Társulatunkban régi szokás, hogy minden egyházi év kezdetén egy-egy égi pártfogót, fohászt és erénygyakorlatot hirdet meg az általános elöljáró.

1989 adventjében Boldog Alix anyára, 1990-ben Fourier Szt. Péterre (alapítóink segítségében bíztunk az újraindulás nehézségei közepette),

1991-ben Szt. Józsefre (anyaházi templomunk védőszentje, mindig különös tiszteletnek örvendett Társulatunkban),

1992-ben Árpádházi Szt. Margitra (hazánkban a 40 év utáni helyzet mindenféle téren a tatárdúlásra emlékeztette nővéreinket, hiszen testi-lelki, anyagi és szellemi vonalon javaiból kifosztva állt nemzetünk…),

1993-ban Szt. István királyra (első szent uralkodónkra, akinek a pogány nép kereszténnyé tétele volt a célja…),

1994-ben Szt. László királyunkra (1995-ben volt halálának 900. évfordulója) esett a választás.

1990 június végén költözhettek be nővéreink Budapesten régi, VIII. kerület Mária utcai házunkba, az épület harmadik emeletére. Első dolguk volt, hogy helyet készítsenek a majdan köztük lakó eucharisztikus Jézusnak, hiszen szerzetesi élet szentségi segítség nélkül elképzelhetetlen. Milyen boldogságot jelentett, amikor július 10-én Jelenits István piarista tartományfőnök atya megáldotta a kápolnát.! E hónap végén lezajlott az első lelkigyakorlat. Rendszeres rekollekciók tartása is lehetővé vált, ez havonta egy összejövetelt jelentett akkor, és a hagyományt azóta is őrizzük.. Szintén havonta egyszer tartottak, illetve tartanak összejövetelt Miasszonyunk Világi Rend tagjai és a kongreganisták is. Szept. 1-jével megnyílt a kollégium, először 28 lánnyal. Kezdetben csak ennyi helyet tudtunk biztosítani számukra, hiszen az épület nagyobb részét még különböző vállalatok irodái foglalták el. A tanév végére már 32-en voltak.

Vidéken is kezdett sarjadozni életünk:

Kalocsán az Asztrik téri óvoda irányításunkkal katolikus szellemű intézményként működhetett, de teljesen csak 1994. szept. 1-jével lett a miénk, azóta Szent Anna nevét viseli.

Kiskunfélegyházán a "Közelszőlőben" örökségül kaptuk a régi nyaralóházat, ennek felújítása nyomban megkezdődött. December 20-án már házszentelőt tarthattunk. Az "őslakos" Gráta nővér mellé Szalutária nővér költözött, aki hittant tanított a szomszédos általános iskolában.

Soltvadkerten nyár végétől "puhítottuk a talajt a kiskertben". M. Magdaléna nővért, a stabil ottlakót M. Gloriosa és M. Marilla nővérek időnkénti ottlétükkel és segítségükkel támogatták (hittanórák, szülők iskolája).

Budapest – Csillaghegyen régi polgári iskolánk épületét visszakapta az egyház. Meghívtak minket, hogy novemberben nyissunk óvodát, de ezt később kölcsönösen lemondtuk.

1990. szeptember 7-én múlt 130 éve, hogy Franz Mária Terézia anyáék megérkeztek Kalocsára. Ez alkalomból szept. 16-án ünnepi megemlékezést és szentmisét tartottunk a zárdatemplomban. Délután a Szt. István Gimnáziumban Amancia nővér A két bölcső címmel írt, Társulatunk múltjáról, jelenéről és jövőjéről szóló színdarabját adta elő a budai Szt. Anna Templom színjátszó társulata.

1990. dec. 9-én megemlékeztünk Fourier Szt. Péter halálának 350. évfordulójáról. 
 

A pápalátogatás éve 
 

Kalocsán 1991 márciusában még mindig csak az ígéreteknél tartottunk. Templomunk mellett a "sötét folyosón" kaptunk két kis termet (a folyosót elfalaztuk), ezekben hitoktatást folytattunk.

Április 10-én hazatelepültek az ausztráliai nővérek: Kovács M. Remigia, Schmidt M. Gertrudisz, Kőnig M. Lidvina és Eichinger M. Ulrika. Utóbbi még az első, 1926-os csapattal ment Kínába. Ő Vácra, a szociális otthonba került, ahol október 26-án, missziós vasárnap előtti szombaton, 96 éves korában az örökkévalóságba költözött.

Cegléden az egyházközség volt Katolikus Körének megüresedett és átadott házába febr. 21-én beköltöztek nővéreink. Amancia nővér, az utolsó ceglédi főnöknő szervezte a megújuló életet. 1991 végén négy nővérünk ünnepelte együtt a karácsonyt.

1991. jún. 10- 14-ig lelkigyakorlatot tarthattunk Kalocsán P. Nemesszeghy Ervin atya vezetésével. Érseki szentmise keretében zajlott le a 40 év utáni első beöltözés. Két leány öltötte magára a szerzetesi ruhát. A szertartás végeztével templomunk kriptájában helyeztük el Bleilőb M. Bernárda, Zemplén M. Mediatrix, Bali M. Ildefonsa anyáink és Markovich M. Jozefa volt római vikária földi maradványait.

A noviciátust Budapesten a Krúdy utcában rendeztük be, ahol nyitottunk egy kis kápolnát is. A Mária u-ban birtokba vehettük a nagy tanácstermet, ahol szép új és nagy kápolnát rendeztünk be. Júniusban Budapesten és szeptemberben Kalocsán volt lelkigyakorlat a Miasszonyunk Világi Rend részére. A nővérek számára augusztus végén a Mária utcában, szeptember közepén pedig Leányfalun volt lelkigyakorlat. Megkezdődött a leányifjúság évi rendszeres lelki programja is. Szeptemberben a Kollégium Tereziánum épületében 66 kollégista lakott a 8 nővéren kívül.

1990. február 9-én jött újra létre a diplomáciai kapcsolat a Szentszék és Magyarország között. Áprilisban közzétették a Szentatya magyarországi látogatásának idejét. Krisztus földi helytartójának látogatása elé nagy várakozással néztek nővéreink is, hiszen szükség volt a hitben való megerősítésre. Végül 1991. augusztus 16-20. között látogatott hazánkba II. János Pál pápa. Ez a lelkipásztori út fontos mérföldkő a magyar egyház történetében, hiszen reményt adott a további küzdelmekhez mind a hívőknek, mind a papságnak, mind a szerzeteseknek.

A pápalátogatás örömével telten indítottuk el Kalocsán 1991-től felmenő rendszerben a katolikus általános iskolát a templomunk melletti ének-zene tagozatos iskolában. 
Mágocson visszakaptuk régi házunkat, melyet felújítottunk, és 12-en élvezhetik benne a közös élet áldásait, köztük az áprilisban Ausztráliából hazatelepült nővéreink is. 
Balatonakarattyán három, Kiskunfélegyházán 4 nővérünk imádkozott és dolgozott ekkor az egyház szolgálatában.

A decemberi taizéi ifjúsági találkozót Budapesten rendezték meg, melynek szolgálatában mi is kivettük a részünket fiatalok fogadásával.

 

1992–94

1992-ben is igyekeztünk előtérbe állítani a lelki életet. Az alábbi lelkigyakorlatokat szerveztük ebben az évben:

Jún. 16-20. Budapest, Miasszonyunk Világi Rend – P. Visnyei Lajos 
Jún. 22-29. Kalocsa, nővérek – P. Nemesszeghy Ervin SJ tartományfőnök (Beöltözött négy nővér, ketten első fogadalmat tettek) 
Júl. 23-25. Budapest, nővérek – P. Bajzáth Ferenc Józsefvárosi plébános 
Júl. 29- aug. 1. Budapest, fiatal lányok – P. Katona István 
Aug. 14-19. Budapest, nővérek – P. Fórián Szabó Zoltán SchP

Kalocsán a volt MHSZ épületrészt rendbe hoztuk, és ebben bővítettük az óvodát és az iskolát. Az ide tervezett építkezések helyett megvettük a Mátyás Vendéglőt, ott kaptak helyet a nővérek . 
Kiskunfélegyházán jún. 30-ával visszakaptuk a Constantinum zárdai részének felét és a családi házat, így szeptemberben sikerült megindítanunk Háziasszonyképző Szakiskolánkat kollégiummal. 
1992-ben első fogadalmat tett két nővérünk személyén keresztül egészen új területen is megkezdte működését szerzetünk. Szilágyi M. Margit és M. Izabella nővérünk ugyanis már korábban elkötelezte magát a siketek szolgálatára, és rendi kereteken belül is folytatták emberpróbáló munkájukat. Járják az országot, szentmiséken  és nagyobb egyházi eseményeken tolmácsolnak a siketeknek, hittanra tanítják, keresztelésre, elsőáldozásra és házasságra készítik fel őket. Erőfeszítéseik eredményeként megjelenhetett a siketek számára szerkesztett és engedélyezett mise- és olvasmányos könyv, budapesti házunkban pedig működik a Szent József Otthon, melyet szintén pártfogoltjaik számára hoztak létre.

Az 1989-es káptalanon Hermann M. Siegfrieda nővér mondta el a jelenlévőknek, hogy P. Csanád Béla prédikációjának indítására felkeresték Csepelen a Jézus Szíve Pébánián P. Sebestyén lazarista atyát, és megbeszélték vele egy szociális otthon építésének lehetőségét nővérek részére . 1992. augusztusában 25 nővér beköltözhetett Csepelen, a Béke tér 13. sz. alatt viharos gyorsasággal felépült Szt. József Otthonba. A ház- és kápolnaszentelést Takács Nándor püspök atya végezte augusztus 16-án.

Missziós örömhír: 1993. március 16-án 6 fiatal nővér örök fogadalmat tett: Cheng M. Petra, Wang M. Johanna, Huang M. Martha, Li M. Margareta, Chen M. Theresia ab Infante Jesu, Chang M. Paula, május 5-én pedig két jelölt beöltözésére lehetett számítani: Cheng Luciáéra és Chen Ágneséra. 
Testvéreink helyzete ebben az időben valamivel könnyebb lett. Korábban ketten börtönben is voltak, de most a kormány visszaadta a támingi nagytemplomot, és együtt is élhetnek. Sok hivatás jelentkezett. 20 aspiráns volt ekkor. Két nővér 3 éves "orvosi" képzést kezdett .

Kalocsán két katolikus osztályunk zárta az iskolaévet, és új házunk átépítése is befejeződött, szeptember 24-én tartottuk a házszentelőt. 

Kiskunfélegyházán befejeződött a Háziasszonyképző Szakiskola első éve.

Az 1993. évi kalocsai lelkigyakorlat időpontja és helyszíne miatt is különösen nagy jelentőségű volt. A résztvevők június 17-étől a volt anyaházban, a noviciátus és az ebédlő egykori helyén működő állami kollégiumban voltak elszállásolva. A templomból átvitték az Oltáriszentséget is, így Krisztus valóságos jelenlétében hallgathatták az előadásokat. Különösen torokszorító volt arra gondolni, hogy az Oltáriszentség áthozatala azon a napon történt, amelyiken 1950-ben, azaz 43 évvel korábban  el kellett hagynia a házat… A lelkigyakorlatot 

P. Fórián Szabó Zoltán SchP tartotta, a beöltözés és fogadalomtétel június 26-i szertartását Katona István váci püspök atya vezette. 

További lelkigyakorlatok: 

Aug. 1-9. nővérek – P. Ambrus Lóránt SJ 

Júl. 1-3. fiatal lányok – P. Ladocsi Gáspár 

Júl. 4-10. Miasszonyunk Világi Rend – P. Visnyei Lajos 

A KALÁSZ is továbbképző lelki napokat tartott tartott nálunk saját tagjai számára két alkalommal.

A fenti lelkigyakorlatoknak is otthont adó Budapest, VIII. ker. Mária utcai épületünk 1993 febr. 1-től lett újra a mienk. Sürgős munkálatok vártak ránk a 100 éves épületben: konyha, ebédlő, kápolna nagyobbítása, vizesblokkok bővítése. Ki kellett cserélni a teljes csatornahálózatot. A házszentelő 1994. április 30-án volt Angelo Acerbi nuncius úr vezetésével. Szeptembertől már 142 leánynak tudtunk helyet biztosítani a kollégiumban. Sajnos a TSZKER decemberben még mindig lefoglalt 11 szobát (csak 1995/6 fordulóján költözött ki végleg).

Kínai nővéreinkre is felújítási munkálatok vártak. Támingban visszakapták ugyan a templomot, de majdnem romokban. Nagy összefogással és gyűjtésekkel remélik a rendbehozását. A hívek, a rokonok és a jezsuita atyák vannak ebben segítségükre. P. Jaschkó István SJ  atyán keresztül tudunk értekezni velük, rajta keresztül futnak az egyéb küldemények is. Ő küld időnként Tajvanról nővéreket, akik oktatják a mieinket és lelkigyakorlatokat tartanak nekik. Ez igen nagy öröm számukra, mert például szentmisén csak akkor vehetnek részt, ha egy-egy vándor pap arra vetődik… Testvéreink egyébként szorgalmasan dolgoznak és hittant tanítanak. Ekkor 13 fogadalmas nővérünk volt már, és október 1-jén újabb nyolc fiatal kezdte meg a noviciátust .

 

1994 nyár elején Kiskunfélegyházán a háziasszonyképzőben most először szakvizsgáztak tanulóink. Szeptember 1-jével két katolikus óvodánk nyílt meg: Kalocsán ekkor vettük át a már addig is vezetett öt csoportot közel 100 gyerekkel, Kiskunfélegyházán pedig újonnan épült óvodánk három csoportban 60 csöppséget tudott befogadni .

1994-es lelkigyakorlataink: 

Márc. 4-6. Budapest, fiatal lányok – P. Kamarás Mihály OFM 

Jún. 12-16. Budapest, Miasszonyunk Világi Rend – P. Mádai István 

Jún. 16-19. Budapest, fiatal lányok – P. Guba András SchP 

Jún. 23-júl. 2. Kalocsa, nővérek – P. Fórián-Szabó Zoltán SchP (Ketten beöltöztek, ketten tettek első fogadalmat és öten újítottak) 

Aug. 13-20. Bp: (P. Nemeshegyi Péter SJ)

1994-től a noviciátus lekerült Kalocsára. 

Ugyanebben az évben, december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén kaptuk meg Róma jóváhagyását a II. Vatikáni zsinat szellemében, az új egyházjog vezérfonalának megfelelően átdolgozott és megújított szabályainkra. Ezek egyszerűek, rövidek, lényegre törőek, meghagyva a konkrétabb, aprólékosabb szabályozást a direktóriumnak ("Szokások könyve").

Kínából ez idő tájt igen szívderítő hírek érkeztek: Támingban decemberre már három házunk volt, és a templomot sikerült romjaiból újjáépíteni, illetve felújítani. Kajfengben is megtelepedtek nővéreink az ottani püspök meghívására. Ott és Támingban is 8-8 novícia volt ekkor! Nővéreink buzgó, imádságos élete vonzó a kínaiak előtt, sorra jöttek a jelentkezők .

A káptalan éve

Az 1995-ös év legmeghatározóbb eseménye a júliusban megrendezett káptalan volt. A hónap közepén izgatott nővérsereggel telt meg budapesti házunk. Nagy várakozás előzte meg a szétszóratás utáni második, ám hazai földön első általános káptalant. Először az új vezetőség megválasztására került sor: 
Az új általános főnöknő Máriai M. Romualda nővér lett. Helynöknő: Nagy-Pál M. Consummata. Tanácsosnők: 1. Szécsényi M. Krizosztoma, 2. István M. Verona, 3. Tandari M. Michaela. Ált. titkárnő: Horváth M. Patrona, ált. gondnoknő: Hermann M. Siegfrieda, Pót tanácsosnők: Tóth M. Teofila és Tóth M. Bazilia. 
A káptalan először számba vette a legutóbbi hat évben elért eredményeket. Ezután szerzetescsaládunk arculatának kialakítása érdekében az igazi kalocsai iskolanővér jellemvonásait gyűjtötte csokorba és állította követendő példaként a nővérek elé.

A káptalan előtt néhány nappal (júl. 4-8-ig) került sor az ún. egységtalálkozóra, melyet először rendezett volt szocialista ország. Ezen a fórumon Miasszonyunk nővérei közösségeinek képviselői találkozhatnak egymással.

Közös lelkigyakorlatok:

 

Jún. 23-júl. 1. Kalocsa, nővérek – P. Vácz Jenő SJ 
Aug. 13-19. Budapest, nővérek – P. Reisz Pál OFM 
Aug. 21-24. Budapest, fiatal lányok – P. Kelényi Tibor SJ 
Aug. 25-30. Budapest, Miasszonyunk Világi Rend – P. Mádai István

Nagy örömet jelentett minden magyar hívőnek az a hír, hogy Szentatyánk a millecentenárium évében ismét hazánkba látogat. Igaz, ez csak egy röpke utazás volt, de mégiscsak találkozhattunk Péter utódával, aki ezúttal Győrbe és Pannonhalmára látogatott el 1996 szeptemberében. Mi a 7-i győri szentmisén vettünk részt.

Az 1996-os év lelkigyakorlatai a következők voltak: 

Jún. 29. – júl. 6. Domaszék-Zöldfás, nővérek – P. Brückner Ákos Előd OCiszt. 

Aug. 9-15. Budapest, nővérek – P. Takács Ervin SchP 

Aug. 15-18. Budapest, fiatal lányok – P. Vigassy Mihály

Kína: 

1996-ban P. Jaschkó egy nyolctagú küldöttséget menesztett Támingba, nővéreink továbbképzésére. Sok új ruhát is vittek magukkal a kicsinyek számára. Testvéreinket alapvető gyermekgondozási, nevelési, és adminisztrációs ismeretekre és higiéniára tanították. Sajnos az utóbbi Kínában nem túl magas fokú. Társulatunk kínai elnevezését szintén ekkor tudtuk meg: CHU MU CHIAO YU SIU-NÜ HUI, TS'UNG KALOCSA, rövidítve: CHU MU HUI . Nővéreink száma ekkorra már 33-ra nőtt. 14-en közülük hithirdetők. Többen még tanulnak: ketten betegkezelést, hárman varrás-hímzést, ketten számítástechnikát. A szegénység egyébként igen nagy, csak a hitoktató nővéreket tudják a keresztények eltartani, más jövedelem nincs. 

A nyár folyamán P. Chao Alajos SJ több lelkigyakorlatot is tartott az aspiránsok, a novíciák és a nővérek számára is. Nagy örömükre szolgált ez az egyébként igen nagy lelki ínségben. Az ekkor még csak várható további nagy örömök: szeptember 15-én nyolc nővér újít fogadalmat három év, október 1-jén tíz nővér újít két év után fogadalmat és 13 posztuláns kezdi meg a noviciátust. Működik Kínában is a Miasszonyunk Világi Rend . Támingban építkeznek is a nővérek, az új anyaház megteremtésén fáradoznak, de ez a pénzhiány miatt időnként akadozik. P. Jaschkó  és P. Miriburg nagylelkű adományai lendítettek a dolgon .

Ebben az időben feszült helyzet alakult ki a hantani püspök és a nővérek között, mert az a kormány intézkedése miatt (egy egyházmegyében csak egy megyei szerzet lehet) be akarta őket vonni a saját szerzetébe. De látva a támingi nővérek buzgóságát, jó munkáját, szemet hunyt. Hivatalosan egyházközségi nővéreknek vannak bejelentve, de a  püspök engedi őket iskolanővérként működni .

Támingban egyébként igen nagy szükség van a nővérek munkájára. Két vándorpappal együtt ők tartják a lelket a 30 000 hívőben. Húsvétkor csak Támingban 30 felnőttet kereszteltek! Az építkezés jól haladt. Már elkészült az új szociális otthon három emelete a nővérek, fogyatékosok és öregek számára. Épül még a betegkezelő és a szemklinika. Anyagi segítséget továbbra is P. Jaschkó nyújt, de segítenek az osztrák jezsuiták is. Támingban a nővérek korábban lefoglalt épületeiben állami tanítóképző nyílt, talán itt lesz továbbtanulási lehetőség.

Nemcsak Kínában, hazánkban is állandóak az építkezések. 1996. december 9-én volt az új iskola alapkőletétele Kalocsán, a munkálatok pedig 1997 márciusában indultak meg. Ha minden a terv szerint halad, 1998 közepére elkészül a hatalmas, 12 tantermes új iskola, és szeptemberben már ott kezdheti tanár és diák az új tanévet. A régi iskolaépületből rendház kialakítását terveztük, de a megvalósítás az anyagiak hiánya miatt várhatóan késni fog. 

1997 végén altöttingi házunkat és nővéreink ápolását átvették az auerbachi testvérnővérek. 
Az 1997-es évben a következő lelkigyakorlatokat tartottuk a szokásos havi összejöveteleken kívül:

Jún. 28. – júl. 5. Kiskunfélegyháza, nővérek – P. Horváth László OFM 
Aug. 9 – 15. Budapest, nővérek – P. Nemeshegyi Péter SJ 
Aug. 4 – 7. Budapest, fiatal lányok – P. Szabó Sándor 

 (Folytatjuk)