Szerző: klaranover 13 / 35 oldal

A kiskunfélegyházi Constantinum óvodájának anyák napi ünnepségeiről készült képeink:

Herrmann Mária M. Siegfrieda nővérünk 2015. április 23-án hajnalban elhunyt. R.I.P.

Hőgyészi volt, ahol 1931-ben zárdát hoztak létre nővéreink. Siegfieda nővér így vallott hivatásáról: "Ha ők nem lettek volna, akkor én ma nem vagyok itt, bár a rokonságunkban van még egy Notre-Dame nővér. Mélyen vallásos özvegy nagymamám imádkozhatta ki a hivatásomat, aki húsvét hajnalán elcipelt az üres szent sírhoz imádkozni. Azóta is meghatározó az életemben a húsvét ünnepe. Rájöttem, hogy itt, a rendben egészen más ünnepelni, mint családi körben. A polgári második évében egy hajnali mise után betértem a zárda alagsorába, ahol egy nővér éppen az órájára készült, virágokkal foglalkozott. Ez nagyon megragadott engem, hogy már hajnalban a tanításra gondol. Negyedikben döntöttem, tisztelendő anya felvett és Kalocsára kerültem jelöltnek. Boldog voltam, megcsókoltam a zárda falát, hogy itt lehetek. Apáca akartam lenni, mindegy lett volna, hogy házi nővérként, vagy tanítóként; például szívesen főztem volna. A képzőt sikeresen elvégeztem, a nagymama minden vizsgám előtt misét mondatott értem. Posztulánsként Ceglédre helyeztek Lúcia nővér helyére, akit Bácska visszacsatolása miatt elhelyeztek Szabadkára több nővérrel egyetemben. Fogadalomtétel után Szegedre kerültem főiskolára Györgyi nővérrel együtt Annunciáta tanácsosnő jóvoltából, aki pedagógiát tanított nekünk annak idején. A történelmet választottam fő szaknak, azt egyetemi szinten tanultam, a németet és a magyart pedig főiskolai szinten. '47-ben végeztem, mi voltunk az utolsó évfolyam. Polgári iskolai tanításra kaptunk ezáltal képesítést. Jánoshalmán tanítottam egy évig, majd '49-ben az államosítás után a domaszéki tanyára kerültem kántornak. Ott nagyon nehéz körülmények között éltünk. A lelki atyám, a Magyar Károly segítségével vészeltem át a dolgot. Ildefonza anya Előszállásra helyezett kántornak a ciszter papok mellé (Dózsa Márton, Böröcz Marcell). Négyen voltunk nővérek: Aminda főnöknő, Vanda szakácsnő, Izidóra házi nővér és én. A korábbi nélkülözések után ott tejben-vajban fürödtünk – szó szerint -, mert a tehenünk 24 liter tejet adott. A szétszóratás ott ért, három hónapig voltunk lágerben Előszálláson. Minket nem vittek el, hanem hozzánk hoztak másokat: cisztereket, megváltósokat. 35 pap misézett a templomban, velük szedtük a rengeteg sárgabarackot eladásra. Mindenszentek napján feloszlott a láger, hazamentem a szüleimhez átöltözni, majd visszatértem civilben, és még egy évet kántorizáltam, amíg a ciszterektől el nem vettek mindent: plébániát, kastélyt. Világi pap jött azután a helyükbe, aki hozta a maga kántorát. Beadtam a kérvényemet a Tolna-megyei Művelődési Osztályra, és kinevezést kaptam Nagymányokra. Az osztályvezető előszeretettel vette fel a szerzeteseket, jó tanerőknek tartott minket, legalább harmincan tanítottunk Tolna-megyében. Amikor a szétszóratáskor hazamentem, édesapám figyelmeztetett, hogy a fogadalomkor valamit aláírtam, és én ezt mindig szem előtt tartottam. Közel tíz évig dolgoztam itt, nagy létszámú osztályokban. Albérletben laktam ez alatt, majd igyekeztem egy kicsit közelebb kerülni a családomhoz, és Nagyvázsonyba költöztem, később pedig az orvos öcsém mellé Fonyódra. Ő elintézte, hogy németet taníthassak a helyi gimnáziumban, itt dolgoztam nyugdíjig. Nyugdíjasként egyházi szolgálatot vállaltam Lékai bíboros mellett Veszprémben, majd Esztergomban, valamint Rómában a Magyar Intézetben. Németországban hét évet töltöttem, úgy kerültem haza. Az újrakezdés éveiben éreztem, hogy nagyon össze kell fognunk, lelkesen indultam neki, látva a politikai változásokat még '89-ben."

Siegfieda nővér volt a motorja a csepeli Szent József Otthon létrejöttének. Évekig a rend általános gondnoknője volt. Határozott, vidám személyiségére mindig emlékezni fogunk.

A fenntartásunkban működő kiskunfélegyházi Constantinum középiskolában 2015-ben április 29-én volt a szerenád, 30-án reggel volt a zöld nap, délután pedig a ballagás. A végzősök rendvédelmi szakközépiskolai, informatikai szakközépiskolai, emelt testnevelés óraszámú/általános gimnáziumi, ill. 4+1-es rendszerű nyelvi előkészítős gimnáziumi képzésben vettek részt. Hétfőtől az írásbeli írettségiken adnak számot megszerzett tudásukról. Isten kísérje őket további útjaikon!

2015. április 26-27-én a kiskunfélegyházi Constantinum zarándokcsoportja Klára nővér vezetésével Milánóba és Torinóba látogatott. Fő céljuk a Szent Lepel megtekintése, ill. a rendért és az iskoláért való imádság volt.

Vasárnap Milánó sok nevezetességével ismerkedhetett a kis csoport. A Szent Ágoston-bazilikában vettek részt gitáros szentmisén (ambrózián liturgia szerint) Meglátogatták a dómot, ahol a rengeteg "csipkén" kívül megcsodálták többek között a milánói püspökök/érsekek listáját, amin nagyon sok szent szerepel. Imádkoztak Borromeo Szent Károly sírjánál az altemplomban. (Sajnos a dóm előtt színpadot építettek egy május 1-jei koncerthez, így fényképezni nem lehetett jól.) A Viktor Emánuel Galéria kirakatai között áthaladva a Scala épületéről megállapították, hogy a magyar operaház kívülről impozánsabb. A félegyházi csapat ennek örömére egy ebéd keretében közelebbről is megismerkedtett az olasz konyha specialitásaival. Utána a San Fedele-templom megekintése következett. A Szent Amrus-bazilika terén állhatott az egykori császári palota, ahonnan Nagy Konstantin kihirdette a vallások közötti békét szavatoló milánói ediktumot. A bazilikában zarándokaink meglátogatták Szent Ambrus sírját, és jártak a kincstárban is. Útjuk innen a Szent Eusztorgiusz-bazilikába vezetett, ahol egy "mentősavatás" szertartásába csöppentek. Utána a papság kivonult a templomból, és megáldotta a szirénázó mentőautókat. Eközben a csoport másik fele egy közeli tér avatásán vett részt. Ezután a Szent Lőrinc-templomot még sikerült becserkészni zárás előtt, és lefényképezkedni Constantinus császár szobra előtt. Az estét a további nevezetességek megtekintése töltötte ki: Szent Márk-templom, Castello Sforzesco. Az egész napos kalandozás után a központi pályaudvar környéki szálloda által nyújtott kényelem vigasztalta a fáradt zarándokokat.

Hétfőn Torino megtekintése volt soron. A reggeli szentmise után a Frecciabianca típusú vonattal jutott el a csoport a célvárosba. Tudva, hogy a Lepelhez sokat kell várakozni, a pályaudvarra érkezés után igyekeztek megtalálni a Partizánok útját, ahonnan kezdődött a TORINO MARATHON. A táblák felirata eredetileg nem erre az eseményre készült, de a Lepelhez való bejutásra várakozás végtelennek tűnő idejét jól szemléltette a felirat. A biztonsági ellenőrzések után már jól lehetett haladni. Egy teremben videó mutatta be, hogy mit érdemes majd figyelni a Leplen, majd pár kanyar után már a székesegyház következett. A Lepel elé 3 szinten engedték az emebereket. Hangosbemondón keresztül előimádkozta egy hölgy a Lepel előtti imát, majd pár perc csend után kiterelték a csoportokat, hogy beférjenek a következő látogatók. A félegyházi csoport újabb biztonsági ellenőrzés után visszament imádkozni a katedrálisba. Csupán pár méterrel voltak így távolabb a Lepeltől, mint korábban a "hivatalos" megtekintéskor.

Egész nap szakadt az eső, ez erősen korlátozta a további lehetőségeket. A szinte felhőszakadás-szerű esőzésben jobbnak látszott a városnézés helyett ebédelni, kávézni. Az idő elszaladt, annyira, hogy a Lepelmúzeumra már túl kevés jutott volna, így egy domonkos templom rövid megtekintés után inkább a biztos vonatelérést választotta a csapat. Útközben tanakodás folyt, hogy a sok-sok víztározó-szerűség haltenyésztőhely vagy rizsföld. A vita nem zárult le. A Milánóba érkezés után rögtön a távozás következett: Malpensa Expresszel a reptér, majd a csodálatos éjszakai repülőút budapesti panorámával.

Istennek legyen hála az útért.

A szent három napot hagyományosan Kalocsán töltöttük-töltjük.

Nagycsütörtök

(A virágos képek a szegedi krizmaszentelési szentmise után készültek.)

Nagypéntek

Nagyszombat

1.rész:

2. rész: