Basilica di San Lorenzo Alaprajza sokszögű; a kora keresztény centrális építmények nagyszerű példája. Egy római szentély helyén épült a IV. század közepén mint ariánus bazilika és csak Szent Ambrus püspöksége alatt vált katolikus templommá. 1572-ben beomlott kupolája. Ekkor Borromeo Szent Károly megbízást adott Martino Bassi építésznek a teljes restaurálásra. Bassi a templom román kori stílusjegyeit változtatás nélkül megőrizte. A bejárat előtt álló szobor I. Constantinus császár római szobrának másolata, s a császár 313. évi milánói ediktumának emlékére készült. A bazilika előtti teret egy 16 korinthoszi oszlopból álló oszlopsor díszíti. Ez Milánó legteljesebb épségben megmaradt római kori emléke. A templombelsőt széles, kétemeletes árkádfolyosó fogja körül. A belső tér díszítőelemei közül figyelemre méltó a barokk főoltár, amely a bejárattal szemben helyezkedik el (A templomnak, különleges alakja miatt, nincs külön szentélye, apszisa.). A Sant’Ippolito-kápolna az oltár mögött csatlakozik a bazilikához. A 4. században épült. A San Sisto-kápolna az oltártól balra nyílik. A Sant’Aquilino-kápolnába egy kétapszisú, négyzet alapú átriumon keresztül lehet bejutni (nekünk sajnos nem sikerült, mert már zárták a templomot).. Belsejét 4. századi mozaikrészletek díszítik. Ez volt a templom keresztelőkápolnája. Egy ezüst síremlék Szent Aquilinus földi maradványait tartalmazza.
