2010. szeptember 9-én Kalocsán ünnepeltünk rendünk magyarországi letelepedésének 150. évfordulóját. Képes beszámoló az eseményről:
Őexcellenciája Mons. Dr. Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius úr köszöntője a Kalocsai Iskolanővérek Kalocsára érkezésének 150. évfordulóján
Kalocsa, 2010. szeptember 9.
Excellenciás Érsek Úr,
Tisztelendő Anya és
Kedves Nővérek,
Krisztusban kedves Testvérek!
Ennek az ünnepi szentmisének a kezdetén szívélyesen köszöntöm Őexcellenciája Mons. Dr. Bábel Balázs érsek urat, valamint meg szeretném köszönni a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata általános főnöknőjének, hogy meghívott a Társulat alapítása százötven éves jubileumi ünnepére. Ezzel a jubileummal Magyarország és a világ történelmének százötven évét is ünnepeljük, mivel karizmátoknak és evangéliumi bátorságotoknak köszönhetően eljutottak a világ határaihoz is, hogy elvigyétek az igazságot a szeretetben. Tiszteletreméltó Isten Szolgája II. János Pál pápa a Vita Consecrata kezdetű szinódus utáni apostoli buzdításában megerősíti, hogy „finoman érzékeny megbecsüléssel és missziós bátorsággal kell az Istennek szentelt személyeknek világossá tenniük, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit a nevelés egész területét megvilágosítja azáltal, hogy nem kisebbíti, hanem inkább megerősíti és fölmagasztalja az emberi értékeket… Ezért a szinódus nyomatékosan fölszólította az Istennek szentelt személyeket, hogy ahol csak lehetséges, új elkötelezettséggel vállalják a nevelés feladatát mindenfajta iskolában, főiskolákon és egyetemeken” (VC 97). A karizmátokhoz hűen érkeztetek Kalocsára, hogy növekedést hozzatok a magyarok számára, de a távoli Kínába is, annak tudatában, hogy Krisztus igazsága az ember fejlődését nem zavarja, hanem csak segíthet nekik abban, hogy méltó módon élhessenek. XVI. Benedek pápa a Caritas in Veritate kezdetű enciklikájában így tanít: „Isten nélkül nem tudja az ember, merre kell mennie, és nemegyszer annak a megértéséről is megfeledkezik, kicsoda is ő valójában… Arra kell gondolnunk, hogy… új erőfeszítéseket tegyünk a valódi teljes körű humanizmus szolgálatában, amely megeleveníti a szeretetet, engedi, hogy az igazság vezesse, miközben az egyiket is, a másikat is úgy fogadja, mint Isten maradandó adományát… Ellentétben áll ezzel, az Istennel szembeni ideológiai elzárkózás és a közömbösség ateizmusa, amely megfeledkezik a Teremtőről, és ezzel azt kockáztatja, hogy az emberi értékeket is elfelejti: ez a szemlélet ma Istent a fejlődés legfőbb akadályaként mutatja be. Az a humanizmus, amely kirekeszti Istent, embertelen humanizmus” (CiV 78). Nagy elismeréssel tartozunk Társulatotoknak, hogy nem hagyta magát tönkretenni sem a kommunizmus, sem az ellenséges ideológiák által, hanem tovább szolgálja a magyarokat és más nemzeteket, hogy emberi humanizmusban élhessenek. Kérlek benneteket, hogy folytassátok ezt a nemes nevelői tevékenységet akkor is, ha nem mindig elegendőek az emberi erők. Egy kínai közmondás úgy tartja: Hwo dau lau swye dau lau, ha you san fen swye pu tau. Vagyis: Az ember egész életében tanul, és még a végén is hiányzik neki három perc arra, hogy valamit megtanulhasson. Kínában a nővérek az egész életet tanítják az embereknek, hiszen a szegényeknek, a leprásoknak szolgálnak és mindenkinek, aki Istent keresi. Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát és jegyesét, Szent Józsefet, hogy esdjenek hivatásokat a számotokra, és segítsenek nektek, hogy hűséges hordozói lehessetek a Krisztusról szóló igazságnak a szeretetben, és így elvihessétek az embereknek az igazi boldogságot.