Máriai Franciska M. Romuálda nővérünk 97. születésnapját és szerzetesi fogadalmainak 75. jubileumát ünnepeltük Csepelen, 2022. július 4-én.
Romuálda nővér Csepelen, a Szt. József Szociális Otthonban él. A jubileumi ünnepség a szomszédos Jézus Szíve-plébániatemplomban hálaadó szentmisével kezdődött, amelyet Burányi Roland atya és Kispál György plébános mutatott be. A liturgián Jónás Miklósné Erzsébet vezényletével a Werner Alajos kórus tagjai énekeeltek, Zámbó Károly atya pedig orgonajátékával emelte az ünnep fényét. A szentmise keretében Romuálda nővér megújította szerzetesi fogadalmát.
Az ünnepség a születésnapi köszöntőkkel, ebéddel és tortával folytatódott.
Isten éltesse az ünnepeltet!
A Magyar Kurír ezt írta az eseményről:
Az EWTN televízió Délelőtt c. műsora riportot készített Koczkás M. Eszter nővérünkkel.
2022. januárjában Klára nővér szervezésében négy nővér három világi dolgozó Kiskunfélegyházáról, és Orsolya nővér egyik húga az olaszországi Bari városába kirándult. Meglátogatták Szent Miklós sírját, Monopoli székesegyházában bezsebelték az őket köszöntő tapsvihart, és az egyházi épületeken kívül is mindent megnéztek, ami a környéken az adott idő alatt szóba jöhetett. Jártak Polignano a Maréban és Materában is (utóbbi település az ókori Jeruzsálemre hasonlít, több filmnek is forgatási helyszíne volt). Bariban a tengerparton a februári napsütésben beszélgettek az élet nagy dolgairól, és a helyi múzeumban Szent Erzsébetre való utalásokat fedeztek fel. Megkóstolták az olasz ételeket, és nagyon örültek az egyik kedves olasz atya ajándékának, az általa írt könyvnek. Olaszországban abban az időben közelező volt a maszk hordása, ennek vidámabbá tételére Szent Miklós képével ellátott maszkot vásároltak és viseltek, amelyet több helybéli is megcsodált, mert még ők sem láttak ilyet. A kis csapat élményekkel telve érkezett haza.
A Constantinum diákjai a Waczław Felczak Alapítvány pályázatán lengyelországi kirándulást nyertek. 2021. október 9-12-ig Krakkóban, Auschwitzben, Wieliczkában és Zakopánéban jártak. Az alábbiakban Klára nővér beszámolóját olvashatják:
Régóta célunk a constis diákok megismertetése a lengyel kultúrával, a lengyel–magyar barátság eszméjével, a két ország közötti történelmi kapcsolatokkal, valamint a Lengyelországról szóló ismereteik bővítése a diákok saját személyes élményein keresztül. Az elmúlt évtizedben sikerült testvériskolai kapcsolatokat kiépítenünk két lengyel iskolával is, melynek keretében évente egy-egy hetet töltöttek el a diákok egymás országaiban, családoknál elhelyezve (de közös programokkal), hogy az angol – mint közös nyelv – gyakorlását is elősegítsük. Sajnos a járványhelyzet miatt az elmúlt két tanévben ezt nem tudtuk megvalósítani. A 2021-22-es tanévben se láttuk biztosítottnak a lengyel-magyar barátságnak a korábbi formában való építését, ezért más lehetőséget kerestünk, pályáztunk kirándulásra.
Nagyon vártuk az eredményhirdetést. Hiányzott Lengyelország. Örvendeztünk, amikor kiderült, hogy nyertünk a pályázaton. Azt beszéltük meg, hogy – félve a vírusjárvány terjedése miatti esetleges korlátozásoktól – a létező legkorábbi időpontban szeretnénk utazni. A Rozetta Tours-ra bíztuk a szervezést, és nem csalódtunk bennük. Idegenvezetőnk, aki az egész úton velünk volt, Farkas Róbert volt.
A lengyel határt átlépve volt egy nagyobb pihenőnk, mert az úthasználati szabályok változása a buszoknál adminisztrációs bonyodalommal járt. Amíg az illetékesek ezt intézték, mi boldog örömmel néztünk szét a vendéglő udvarán, megcsodáltuk a fából faragott szobrokat, pl. a medvét, aztán átpártoltunk az igazi állatokhoz. Néztük, ahogy a bivalyok békésen táplálkoztak az etetőkből.
Krakkó határában lefényképezkedtünk a várostáblánál – csak utána vettük észre, hogy a csoportkép sikerült, de a leglényegesebb része, a KRAKKÓ felirat lemaradt 🙁 Szállásunkon 3 fogásos vacsorával vigasztalódtunk, majd a fárasztó út után igazán rendes társaságként hamar nyugovóra tértünk.
Katolikus iskola lévén fontosnak tartjuk a hit erősítését is, és a vallását gyakorló Lengyelország gyönyörű templomaiban erre lehetőség van. Vasárnap reggeliztünk szállásunk, a Hotel Rok éttermében, majd 9 órakor szentmisén vettünk részt a Mária templomban Krakkó központjában. Sajnos a szárnyasoltár nem volt kinyitva, de a templom így is gyönyörű volt.
11 órától a Wieliczkai Sóbányát tekintettük meg helyi idegenvezetővel magyar nyelven, fülhallgatóval. A sóbányában Szent Kinga (IV. Béla királyunk lánya) sószobrával találkozhattunk. A szoborcsoport azt a jelenetet ábrázolja, amikor átnyújtják Szt. Kingának a gyűrűt, amit a wieliczkai bányában találtak, pedig a máramarosi sóbányában dobta el.
Pihenő és ebédszünet után Krakkói városnézésben volt részünk, idegenvezetővel, magyar nyelven. A Wawel
Katedrálisában meglátogattuk Szent Hedvig (Nagy Lajos királyunk leánya) sírját, megnéztük I. Ulászló magyar király szarkofágját, az altemplomban a királysírokat, valamint Báthory István síremlékét. A toronyban a Zsigmond harangnál is jártunk.
Vacsoránk a Hotel Rok éttermében várt minket.
Hétfőn reggeli után a híres Łagiewniki Isteni Irgalmasság Bazilikájába zarándokoltunk, ahol természetesen megcsodáltuk a magyar és lengyel szentek kápolnáját is. A magyar vonatkozású, de lengyel kötődésű szentek életútjának életszerű megismerése elősegítette a hittani ismeretek befogadását, illetve a hittan és a történelem érettségin is szerepelnek olyan tételek, amelyek ismeretanyagához utazásunk nagyban hozzájárult. Igazi meglepetésként Szent Fausztyna nővér szerzetesi szobáját egy kint élő magyar nővér mutatta meg nekünk, és lenyűgöző lelkesedéssel mesélt nekünk Fausztyna nővérről. Délután továbbutaztunk Oswiecimbe. 14,20-tól az Asuchwitzi Tábormúzeumot tekintettük meg helyi idegenvezetővel magyar nyelven, fülhallgatóval. Auschwitzban és Birkenauban nehéz volt szembesülnünk az ottani borzalmak tényével. Más a történelemmel a könyvekben, és más a valóságban, tárgyszerűen találkozni… Sajnos a járvány miatt sajátos szabályok voltak, így nem láthattuk Szent Maximilian Kolbe atya emléktábláját. Birkenauban, a síneken van egy vagon, amely a magyar történelem emléke, feliratát lefényképeztük. A fordítás: „1944 tavaszán és nyarán ehhez a marhavagonhoz hasonló, emberekkel telezsúfolt vasúti kocsikban mintegy 100 alkalommal indított szerelvénnyel több mint 400.000 zsidó férfit, nőt és gyermeket deportáltak Magyarországról. A vonat utasait a megérkezés után azonnal megsemmisítették a gázkamrákban.”
A program végeztével visszautaztunk Krakkóba, és vacsorával fejeztük be a napot.
Kedden reggeli után rögtön Zakopanet vettük célba. Útközben idegenvezetőnk segítségével a II. világháborúban a Budapest – Varsó összeköttetést lehetővé tevő Tátrai Futárok hősiességéről részletes ismereteket szereztünk. Kb. 10 órakor indultunk Zakopaneban városnéző sétára. A Krupówki sétálóutcát a Sajtpiacot nem hagyhattuk ki, mint ahogy az utunkat támogató Waczlaw Felczak Alapítvány névadójának emléktáblájánál való tiszteletadást sem. Az Öreg temetőben fejet hajtunk a futárok emléktáblája előtt. A szabadidőt mindenki szabadon használhatta fel, pl. ebédelhettünk lengyel finomságokat tetszésünk szerint. Kis időre megálltunk a Fatimai Szent Szűz templománál is. 13 órakor indultunk haza. Este magyar és katolikus identitásunkban megerősödve, élményekkel tele, sajtokkal és tejkaramellával megrakodva érkeztünk Kiskunfélegyházára. Egy barátságos néppel való megismerkedés emlékét őrizzük szívünkben.
Nagyon köszönjük mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy ez az élménydús utazás létrejöhetett.
Továbbiak: https://constantinum.hu/palyazatok/2021-evi-polonica-varietas-palyazat/
Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén