2015. április 26-27-én a kiskunfélegyházi Constantinum zarándokcsoportja Klára nővér vezetésével Milánóba és Torinóba látogatott. Fő céljuk a Szent Lepel megtekintése, ill. a rendért és az iskoláért való imádság volt.

Vasárnap Milánó sok nevezetességével ismerkedhetett a kis csoport. A Szent Ágoston-bazilikában vettek részt gitáros szentmisén (ambrózián liturgia szerint) Meglátogatták a dómot, ahol a rengeteg "csipkén" kívül megcsodálták többek között a milánói püspökök/érsekek listáját, amin nagyon sok szent szerepel. Imádkoztak Borromeo Szent Károly sírjánál az altemplomban. (Sajnos a dóm előtt színpadot építettek egy május 1-jei koncerthez, így fényképezni nem lehetett jól.) A Viktor Emánuel Galéria kirakatai között áthaladva a Scala épületéről megállapították, hogy a magyar operaház kívülről impozánsabb. A félegyházi csapat ennek örömére egy ebéd keretében közelebbről is megismerkedtett az olasz konyha specialitásaival. Utána a San Fedele-templom megekintése következett. A Szent Amrus-bazilika terén állhatott az egykori császári palota, ahonnan Nagy Konstantin kihirdette a vallások közötti békét szavatoló milánói ediktumot. A bazilikában zarándokaink meglátogatták Szent Ambrus sírját, és jártak a kincstárban is. Útjuk innen a Szent Eusztorgiusz-bazilikába vezetett, ahol egy "mentősavatás" szertartásába csöppentek. Utána a papság kivonult a templomból, és megáldotta a szirénázó mentőautókat. Eközben a csoport másik fele egy közeli tér avatásán vett részt. Ezután a Szent Lőrinc-templomot még sikerült becserkészni zárás előtt, és lefényképezkedni Constantinus császár szobra előtt. Az estét a további nevezetességek megtekintése töltötte ki: Szent Márk-templom, Castello Sforzesco. Az egész napos kalandozás után a központi pályaudvar környéki szálloda által nyújtott kényelem vigasztalta a fáradt zarándokokat.

Hétfőn Torino megtekintése volt soron. A reggeli szentmise után a Frecciabianca típusú vonattal jutott el a csoport a célvárosba. Tudva, hogy a Lepelhez sokat kell várakozni, a pályaudvarra érkezés után igyekeztek megtalálni a Partizánok útját, ahonnan kezdődött a TORINO MARATHON. A táblák felirata eredetileg nem erre az eseményre készült, de a Lepelhez való bejutásra várakozás végtelennek tűnő idejét jól szemléltette a felirat. A biztonsági ellenőrzések után már jól lehetett haladni. Egy teremben videó mutatta be, hogy mit érdemes majd figyelni a Leplen, majd pár kanyar után már a székesegyház következett. A Lepel elé 3 szinten engedték az emebereket. Hangosbemondón keresztül előimádkozta egy hölgy a Lepel előtti imát, majd pár perc csend után kiterelték a csoportokat, hogy beférjenek a következő látogatók. A félegyházi csoport újabb biztonsági ellenőrzés után visszament imádkozni a katedrálisba. Csupán pár méterrel voltak így távolabb a Lepeltől, mint korábban a "hivatalos" megtekintéskor.

Egész nap szakadt az eső, ez erősen korlátozta a további lehetőségeket. A szinte felhőszakadás-szerű esőzésben jobbnak látszott a városnézés helyett ebédelni, kávézni. Az idő elszaladt, annyira, hogy a Lepelmúzeumra már túl kevés jutott volna, így egy domonkos templom rövid megtekintés után inkább a biztos vonatelérést választotta a csapat. Útközben tanakodás folyt, hogy a sok-sok víztározó-szerűség haltenyésztőhely vagy rizsföld. A vita nem zárult le. A Milánóba érkezés után rögtön a távozás következett: Malpensa Expresszel a reptér, majd a csodálatos éjszakai repülőút budapesti panorámával.

Istennek legyen hála az útért.