III. állomás: Először a porban - A kereszt útja rögös és fárasztó. Még Jézus, az Isten Fia is elesett rajta. Leroskadt a mérhetetlen súly alatt - vállát bűneink nyomták. - Társulatunkat sok megpróbáltatás érte. Rögtön a csírázás korában árvíz fenyegetett bennünket, a második világháború alatt katonai kórház működött zárdánkban. Az igazi sár azonban nem az árvíz és a katonák bakancsa után maradt a falak között, hanem a tisztaság ellen elkövetett bűneink nyomán lelki klauzúránkban. - Bocsásd meg nekünk, Istenünk azokat a perceinket, amelyeket a világ szeretete töltött be az érted való lángolás helyett, és azokat a perceinket, amelyeket a világ ügyeivel való felesleges foglalkozásra pazaroltunk a Neked való odaadás helyett. Jó Atyánk írta egyszer: Tudatosan egy pillanatot sem veszítek el. Nem elég, ha a világ szeretetétől kiüresítjük szívünket, be kell azt töltenünk azt Isten szeretetével! - Istenünk! Tekints kegyesen népedre, melynek áldozataihoz hozzáadjuk a magunk felajánlását a tisztaság, szegénység és az engedelmesség vállalásával. Segítő kegyelmedbe vetett határtalan bizalommal újítjuk meg nagylelkű elhatározásainkat. Kérjük, hogy Krisztus erejében részesíts minket és élvezhessük a Szentlélek oltalmát.