Az alapbeállítástól eltérő beállítást sütiben tároljuk.
Inverz megjelenítés:
Diszlexia betűtípus:
Nagyobb betűméret:
Tágabb sorközök:
Szélesseb betűköz:
Szélesebb bekezdéstáv:
Szélesebb szóköz:
Elválasztás:
Az animációk letiltása:
Linkek aláhúzva:
A linkek nem nyílnak új ablakban:
A linkek új ablakban nyílnak:
1999. decemberében a szentév megnyitása Rómában
1999. decemberében az újraindulás óta belépett nővérek generális főnöknőnk vezetésével római zarándoklaton vettek részt. Egy kis élménybeszámoló:
Rengeteg betlehemet láttunk. Nagyon élveztük változatosságukat. Megdöbbentő élmény volt, amikor a karácsonyi hangulat közepén bementünk a Santa Croce-ba, és valaki elkezdte énekelni az ereklyék előtt: Gyászba borult Isten csillagvára…
A Vatikáni Rádió munkatársai megmutatták épületüket és riportot készítettek velünk. Voltunk a kápolnában, ahonnan a szentmise-közvetítések zajlanak, és kimentünk az erkélyre megnézni az Angyalvárat. Sajnos angyalok nem látszanak a képen. Vagy mégis?
Ez a kép is mutatja, hogy vágyunk a magaslatokra. Néha ezek a vágyak be is teljesednek, időnként még lift is segítségünkre van. Csak aztán megint lefelé vezetnek az utak…
A karácsonyi éjféli misén a Szent Péter Bazilikában vettünk részt így egészen közelről szemlélhettük a Szent Kapu megnyitását és a Szentatyát. A rendezők nagyon morcosak voltak. Alix nővér valahogy bekerült az énekkarba is, lelkesen zengedezett az életében először látott kottából…
Mögöttünk a Lateráni Bazilika. Nem messze e helytől térden állva mentünk fel a Szent Lépcsőn. Ezt – és az egész zarándoklatot – új hivatásokért (is) ajánlottuk fel. Tehát lehet jönni!
„Menjetek be kapuin hálaadással” – mentünk. Mind a két Szent Kapun, ami ottlétünk alatt nyitva volt. Ez éppen itt a Lateráni Bazilikáé. Isten felé mindig nyitva áll az út, csak néha eltévesztjük a táblát, és terelőutakra tévedünk. Ezért jó, ha van a zarándokoknál távcső, messzebbre látnak!
A falakon kívüli Szent Pál Bazilika falain kívül. A világvége-jósoknak üzenjük, hogy még van néhány pápának hely a körökben! Különben pedig mi már készen állunk a nagy útra, hiszen: Rómát látni és meghalni…(vagy hogy is van ez?)
Ezek itt megint mi vagyunk. Ezúttal a híres kerengőben. Tényleg szép.
Búcsúkép a Szent István Ház kápolnájában. Az oltárkép Prokopp Péter műve.
A háttérben a Forum Romanum.
Zarándokházunk kertjében csodafák vannak. Narancs érik rajtuk decemberben. Na, de hamar felfedeztük, így nem kellett félni, hogy túlérnek. A kaktusz is impozáns látvány, a pálmákról nem is beszélve!
Elmaradhatatlan karácsonyi programunk a pásztorjáték. Az angyalok valódi angyalhajat kaptak, a kis Jézus pedig hogy-hogynem kalocsai mintázatú kis ingecskét…
A Szentévben teljes búcsú nyerhető. Mi most már búcsúzunk is, jó kedvet, békességet, sok örömet mindenkinek a Szentévre!
