"Anyuka is szeretett volna nővér lenni, de édesapja gazdag földbirtokosként nem engedte, hogy legkisebb lánya zárdába vonuljon."
M. Filotea nővér
"Jászapátin születtem. Édesanyám gyermekkoromban sokat mesélt a jászberényi irgalmas nővérekről, akiknél a polgári iskolát végezte. Levelezett egykori osztályfőnökével, mutogatta nekem a tőle kapott rózsafüzért, imakönyvet az éjjeliszekrényén. Egyik unokatestvéremmel elmentem Jászberénybe. Megragadott ottjártunkkor az a kép, ahogyan bevonultak a kápolnába egyöntetűen a szép rendi ruhájukban, mint a hófehér galambok, úgy adoráltak az oltár előtt. Tisztelendő Rozinának mondtam, hogy anyukámat ő nevelte, és ő megörült, hogy akkor én az ő unokája vagyok. Anyuka is szeretett volna nővér lenni, de édesapja gazdag földbirtokosként nem engedte, hogy legkisebb lánya zárdába vonuljon.
Amikor a pályaválasztás előtt álltam negyedik polgáriban, kifejeztem, hogy apáca szeretnék lenni. Édesapám kiválasztotta Tóth Mike: Szerzetestársulatok című könyvéből azokat a rendeket, ahol kedvezőbbek voltak a felvételi körülmények, mivel édesapám akkoriban állás nélkül volt. Mindenhova írt vagy levelet, vagy lapot. Édesanyám elvitt az igazgatónőnkhöz. Az igazgatónő ajánlólevelet írt rólam tisztelendő anyának, aki igen kedves hangon válaszolta meg édesapám folyamodványát. Színjeles értesítőm másolatát már beküldtük, megtettük az első lépéseket. Osztálytársaim egyre csak kérdezgettek, hogy mi történt, de én nem válaszoltam.
1937-ben léptem be, édesapám kísért el Kalocsára. A vonaton együtt utaztunk a magasabb osztályokba járó jelöltekkel, gondoltam, hogy az ő védőszárnyaik alá fogok kerülni. Amikor megláttam a zárdatemplom tornyát, megdobbant a szívem az örömtől. A matrózblúzom és a rakott szoknyám alapján azt gondolta Prudencia nővér, hogy a világi internátusba fogok kerülni. Édesapám igazította ki, hogy én jelöltnek jöttem, ezért Alexandrin nővér vett át tőle.
Öt évig voltam jelölt, tanítóképzőt végeztem. Tanítói működésemet Bácsalmáson kezdtem, majd helyezést kaptam Hajósra. Az ottani főnöknő készített fel a beöltözésre. A nővérek szerető gondoskodással vettek körül, nagyon etettek, hogy elbírjam a nehéz rendi ruhát. A beöltözési lelkigyakorlatot dr. Szívós bencés atya tartotta a tornateremben. Felejthetetlen volt, szinte szóról-szóra jegyzeteltem. A beöltözésen édesanyám feketében a nővérét gyászolta, de édesapám derűje meghatotta Angelika nővért, kérésére fényképet is készített rólam. Tisztelendő anya megadta a Filotea nevet, hogy kedveskedjen szüleimnek, és hogy meglegyen az örömem.
Kalocsán tanítottam egy darabig felső tagozatban rajzot, szépírást és magyar nyelvet, egy főiskolás nővért helyettesítettem. A háború miatt a szirénák jelzésérea gyerekekkel sokszor kellett a pincékbe húzódnunk . Később tisztelendő anya hazaküldött a szüleimhez. Egy év után édesapám vitt vissza Kalocsára. Letettem a fogadalmakat, majd megkezdtem a működésemet Kiskunfélegyházán 1945-ben. 58 kisgyereket tanítottam. Egy családnál laktam Purissima, Bazilia és Fabiola nővérrel. Bejártunk a családi mintaotthonba, ott étkeztünk. Szegényes, háborús volt a koszt, de nem éheztünk. Purissima nővér felfedezte, hogy a szülőkkel jó a kapcsolatom, egyre több gyereket írattak be hozzám. Segítségükkel két éven belül rendbe hoztuk az iskolát. Filoména nővérrel laktam együtt, egy cellában.
1948-ban már éreztük a veszély közeledtét. Amikor megjelent a rendőrség, felszólítottak bennünket, hogy nyilatkozzunk, vállaljuk-e az állam szolgálatát. Egyöntetűen nemet mondtunk, erre elveszítettük az állásunkat. Az elöljárók Vácra küldtek hitoktató tanfolyamra több fiatal nővértársammal együtt, közben tollat fosztottunk, kukoricát törtünk, küzdelmes időszak volt.
Tollfosztás közben kiszemelt magának tisztelendő Klaudia. Ismerte a keresztanyámat, meg különben is kedvelte a jókedvű, dalos nővéreket, ezért magával vitt Tiszaföldvárra. Fabiola nővér vállalta a kántorságot énekes segédletemmel, egy másik nővér a gazdasági ügyeket vitte, a főnöknővel így voltunk együtt négyen. Hitoktattunk is: én az alsóban, Fabiola nővér a felsőben, a tisztelendő főnöknő meg a gimnáziumban. A plébánost – Sztrigovich urat – már többször internálták, tőlünk is rövidesen megvonták a hitoktatási engedélyt. Ezután harangoztam, sekrestyés voltam, meg rajzoltam az elsőáldozási emlékeket százával. Később hírül vettük, hogy a nagyobb házakból elvitték a nővéreket. A főnöknő apránként vett civil ruhadarabokat, hogy felkészüljünk, a bőröndünket az ágyunk alatt tartottuk a legszükségesebb felszereléssel. Egy Ördög Alfonz nevű ferences atya, aki annakidején beajánlott a plébános úr édesanyjának, meglátogatott minket. Prédikált a híveknek, hogy segítsenek bennünket továbbra is. Időközben a főnöknőt elhelyezték Félegyházára, mert rákos beteg lett.
Értem apukám jött el 1950 novemberében, a többiek még ott maradtak egy évig. Szüleim nagyon megörültek, hogy öreg korukra én leszek a gyámoluk. Öcsém egy távol fekvő gazdaságban dolgozott. Otthon rajzolgattam az iskoláknak, a tanácsnak tablókat, a plébániának százával áldozási emlékeket. Egy év után megfogyatkoztak a rajzos megbízatások és egyre többet kellett segítenem a ház körül, a gazdaságban. A negyven év alatt sok nővérrel tartottam a kapcsolatot. Hedvig nővérrel, a volt újoncmesternőmmel rendszeresen leveleztem.
Veszprémbe Alexandrin nővér hívott. Kézimunkára akart ráállítani, ki is tanultam hat hónap alatt a hímzést, előnyomást, rajzolást. Alexandrin, Epifána, Szervula nővér, Paula néni, Piéta nővér a veszprémi püspökség szárnyépületében együtt lakott, én is odaköltöztem hozzájuk. Hímzőnő lettem, 1962 júliusától 1973-ig ott dolgoztam. Akkor anyuka már betegeskedett, apuka súlyos szívbetegségében nem tudta már ellátni. Beutaztam megint Szolnokra, hogy állást szerezzek végre. Négy visszautasítást őrzök a szolnoki tanügytől. Végül magam is meglepődtem, amikor alkalmaztak, de kezdő fizetéssel. Négy és fél évet tanítottam, lefokozott fizetésem miatt előnytelenül alakult a nyugdíjam. Kollégiumi nevelőként késő este jártam haza, második évtől a könyvtárt vezettem, adminisztrációt végeztem, műszaki szakrajzokat készítettem az iskola számára.
1978-ban meghalt a szüleim után az öcsém is, '80 óta egyedül lakom Jászberényben. Amíg járóképes voltam, meglátogattam gyakran az idős nővéreket, meg vendégeket is fogadtam, most már nem megy, megöregedtem."
Filotea nővér utolsó éveit Csepelen, rendünk Szent József Otthonában töltötte, ott is halt meg 2010. december 4-én. R.I.P.