"Tizenegyen voltunk testvérek, ebből négyen lettünk szerzetesek."
M. Ozmunda nővér
Szentfülöpről származom. Tizenegyen voltunk testvérek, ebből négyen lettünk szerzetesek: két nővérem Németországban lépett be egy másik rendbe (Anettrud és Marientrud), Blázia nővér a mi rendünkbe lépett be Csákon, utána meg én. 16 éves voltam, amikor beléptem, láttam a nővérem életét, és megtetszett, úgy gondoltam, hogy így én is boldog leszek. Mindketten szakácsnők lettünk. Szüleim vallásosak voltak, örültek nekünk. Szemesen a jezsuita atyák lelkigyakorlatos házában is főztem. Az atyákat innen elvitték Szibériába, és a házukat is elvették. Éjfél körül hurcoltak el minket, másnap kilenc óra körül a határon megálltunk a vonattal, én az utolsó kocsiban utaztam, így nem vittek Szibériába, az atyákat viszont igen, mert ők másik vagonban voltak. Tőlünk mindenki mehetett, ahová akart. Szemesen ismertem meg Julianna nővért, akinek a szülei magukhoz fogadtak, mert nem volt hová mennem. Együtt laktunk Pesten Julianna nővérrel és női ruhákat varrtunk. A kaposvári Margit templom sekrestyése voltam később és a plébánián laktam.
Ozmunda nővér 2011. október 16-án hunyt el Kaposvárott. R.I.P.