"Aki itt van, az ki ne menjen a világba!"
M. Márta nővér
Fiatalkoromban nem voltam valami nagy vallásos. A húszas éveimben, amikor bejött a kommunizmus 1956-ban, elvégeztem tanfolyamokat és kimentem Kanadába, Torontóba, 29 évesen. Később tudtam meg, hogy amikor kimentem Amerikába, édesanyám felajánlott a Szűzanyának. Kénytelen voltam kimenni, mert részt vettem a forradalomban. A családdal nem tudtam tartani ezért a kapcsolatot, féltettem őket. Angolul is később tanultam meg. Eleinte nem volt rá szükség, sok magyar volt körülöttem, összetartottunk, a lelkipásztorok is segítettek minket. A szakmámban se kellett sokat beszélni. Torontóban tartottam a kapcsolatot a kalocsai iskolanővérekkel Antónia és Palládia nővérrel. Ők egyre mondogatták, hogy nagyon kéne Rómában a segítség. Először gondolkodtam rajta, azután már nem csak gondolkodtam, hanem elmentem '78-ban. '80-ban öltöztem be Rómában Mediatrix anya idejében, '87-ben pedig örökfogadalmat tettem. Hordhattuk a ruhánkat. Együtt laktam Bata Máriával, Genovéva nővérrel, nyaranta pedig jöttek a nővérek Magyarországról segíteni. Egy évet Münchenben is voltam, amíg fel nem oszlatták az ottani leányotthont. Mechtild és Krescenciána nővér vezette az intézményt, én meg takarítottam. Ezután áthurcolkodtunk Altöttingbe, de ott sok idős nővér volt, nem volt rám szükség. Rövid ideig Kiskunfélegyházán tartózkodtam, majd ismét Rómában, utána pedig Csepelen betegeket ápoltam. 1999-ben jöttem Kalocsára.
Csak hálát tudok adni, hogy Isten megvédett a világi élettől itt, a zárdában. A világi mukahelyeken versengést tapasztaltam. Aki itt van, az ki ne menjen a világba. Az áthelyezéseknek semmi hátrányát nem tapasztaltam, pedig a fiatalok attól szoktak félni a legjobban.
Márta nővér 2005. július 6-án halt meg Kalocsán.