"Gyerekkoromban gondoltam arra, amikor apácákat láttam, hogy én is ilyen legyek."
M. Protázia nővér
„Törincsen, Losonc mellett születtem, szüleim ferences harmadrendiek voltak. Idővel én is beléptem, jártam velük a gyűlésekre Szécsénybe. Gyerekkoromban gondoltam arra, amikor apácákat láttam, hogy én is ilyen legyek. Akkor a nővérem, aki 18 évesen megözvegyült, belépett a vincés nővérekhez, de aztán tüdőbajt kapott és meghalt. Bejártam én is Szécsénybe hozzájuk, és ott kaptam a hivatásomat a kápolnájukban. Lelkiatyám, egy ferences páter irányított át ide ’41-ben, aki ismerte a mi nővéreinket. Kiskunfélegyházán voltam aspiráns és a fogadalom után is oda kerültem, dolgoztam mosóban, konyhán, kertben. A szétszóratás után onnan kerültem aztán Pomázra, kitelepített édesanyám és testvérem szükséglakásába. Vállaltam tollfosztást, tarhonyakészítést, állami gazdaságban almát minősítettem, télen meg az erdőgazdaságban csemetét ültettem. Ezután háztartást vezettem Csillaghegyen, majd Rákospalotán családoknál. Fél év után felfedeztem a Szolidaritás kesztyű-részlegét, ahol Amancia nővérünk volt a főnök, ott dolgoztam nyugdíjas koromig, 25 éven át. A férfiak szabták, mi meg varrtuk a kesztyűket. Közben húsz évig albérletben laktam a Baross utca 50 alatt, két öreg nénit gondoztam ott, a Teofila nővér régi főbérlőit. Amikor mindkettő meghalt, akkor megkaptam a lakást. Innen jöttem be a Mária utcába Consummata nővér hívására. Először a mosóban voltam, vasaltam Marcellina nővérrel, majd Krizosztoma nővér kérésére sekrestyés lettem. A kertet Consummata nővér bízta rám.”