A Sant’Ambrogio-bazilika Milánó egyik legrégebbi temploma. Szt. Ambrus, a város püspöke építtette 379 és 387 között, hogy elhelyezze benne Szent Gervasius és Szent Protasius vértanúk ereklyéit. A IX-X. században itt temették el Pipin (810), Bernárd (818), II. Lajos (879) és Lothár (950) királyokat. 1098 és 1128 között átépítették és felépítették második harangtornyát. Kétoldalt két harangtorony látható, jobbra az egyszerű Szerzetesek tornya, amely a IX. századból származik; balra pedig a magasabb (43,6 m) kanonok tornya, amelyet a XII. században építettek. A főhajóban, a bal oldali utolsó előtti oszlop előtt áll a gyönyörű, XI. századi szószék. Domborműve az Utolsó vacsorát ábrázolja és a közepén látható Sas és János evangélista eredete a 11. század elejére tehető. A szószék alatti szarkofág a 4. századból származik. A bal oldalhajóban egy kivezető oldalajtó mellett jobbra található Pipin itáliai király (Nagy Károly fia) szarkofágjának fedele (kerestük, de nem találtuk, kérésünkre megmutatták) A szentélyben 9 m magas, XI. századi vörösporfír oszlopokon álló baldachin emelkedik az oltár fölé. Négy oldalát domborművek díszítik. Az oltár Vuolvinius remekműve 835-ből és II. Angilbert érsek adományozta a templomnak. A boltozatot 11. század végi bizánci stílusú mozaik díszíti. A Megváltó látható rajta Szent Gervasius és Szent Protasius között. Az oldalsó jelenetek Szent Ambrus látomásait ábrázolják. A kripta a szentélyből közelíthető meg. A XII-XIII. században épült, itt őrzik egy 1897-ben készült ezüst-hegyikristály urnában Szent Ambrus ereklyéit.
