Az alapbeállítástól eltérő beállítást sütiben tároljuk.
Inverz megjelenítés:
Diszlexia betűtípus:
Nagyobb betűméret:
Tágabb sorközök:
Szélesseb betűköz:
Szélesebb bekezdéstáv:
Szélesebb szóköz:
Elválasztás:
Az animációk letiltása:
Linkek aláhúzva:
A linkek nem nyílnak új ablakban:
A linkek új ablakban nyílnak:
Jubileumi zarándoklat Torinóba
150 éves jubileumunk alkalmából elzarándokoltunk Milánóba és Torinóba 2010. április 25-28-ig.
Torinói képeink
Torinoba átvonatoztunk Milánóból. A pályaudvaron van turisztikai hivatal, ahol nagyon szép és hasznos prospektusok vannak a városról, térképekkel is ellátva. A lepel templomához a 4-es villamossal lehet eljutni. Mi először a Piazza Castellora mentünk, ez a pompás tér Torinó városának központja. Itt található a Királyi Palota és a Palazzo Madama (a savoyai uralkodók rezidenciája). A Szent Lőrinc-templomnak (Guarini műve) is van itt bejárata. Előterében megnéztük a lepel másolatát és a vitrint a szenvedés relikviáinak másolatával (l. a képen). Utána egy francia zarándokcsoport szentmiséjén vettünk részt. Nagyon felemelő élmény volt.
Torino neve a kelta Tau szóból származik, mely hegyeket jelent, utalva a várost szinte teljesen körbefogó dombos-hegyes területre. Az I. században (valószínűleg 28-ban) a rómaiak katonai tábort létesítettek ezen a helyen. A tipikus római utcahálózat szerkezete ma is megfigyelhető a városban. A város mai neve a római elnevezésre vezethető vissza, jelentése kis bika, mely a címerpajzsban is megjelenik. Torinó a Savoy-ház egykori székhelye volt, majd 1861 és 1865 között az újkori Olaszország első fővárosa lett – a főváros ezt követően került Firenzébe, majd Rómába. Természetesen városlátogatásunk fő célja a torinoi lepel megtekintése volt. Előre kellett időpontot kérni, de így is sokat kellett sorba állni (először egy parkban, aztán bekígyózott a sor sátortetők alá. A szervezők mindenütt nagyon kedvesek voltak, képeket, újságot is osztogattak. A lepelhez közeledve egy rövidke filmet is vetítettek, amely több nyelven részletesen bemutatta a leplen található képet.
A torinói lepel egy 4,36 méter hosszú és 1,1 méter széles, halszálka-mintásan szőtt lenvászon kendő. Egy férfialak elöl- és hátulnézeti negatívját ábrázolja (a képen az elölnézet látszik, jobb oldalon van a fej). Krisztusnak az elfogatása után említett, az evangéliumokban leírt sebeire utaló jelek a leplen mind fellelhetők, nagyfokú egyezőséget mutatnak a passiótörténetben foglaltakkal.. A leplen égési nyomok is láthatók, amelyek a franciaországi Chambéry várkápolnájában 1532-ben pusztító tűzvész nyomai. A Vatikán hivatalosan nem állítja, hogy a lepel Jézus halotti gyolcsa. Mi azt gondoljuk, hogy a lepel Jézus halotti leple. Elég sok minden szól emellett: a nagyfokú egyezés az evangéliumban leírtakkal, a pollenvizsgálatok, stb. A lepel képének létrejöttére a mai napig nem találtak tudományos magyarázatot, már csak ezért is a hit hatáskörében marad a dolog. A lepel közelében csak pár percet lehetett maradni, de a templomba vissza lehetett menni, és távolabbról bár, de szemlélni lehetett a leplet.
A leplet 1578 óta a Szent János-katedrálisban (1491-1498), Torino egyetlen reneszánsz stílusú templomában őrzik (l. a kép hátterében). E több mint négy évszázad alatt mindössze kilencszer állították ki, a mostani a tizedik alkalom. 1993-ban a leplet ideiglenesen a katedrális főoltára mögött helyezték el, a Guarini kápolna restaurációs munkálatai miatt.1997 április 11-én a restaurációs munkálatok befejezése előtt néhány nappal a Guarini kápolna egy tűzesetben teljesen kiégett. A leplet egy torinoi tűzoltó mentette meg. A dómbeli imádság után a Lepelmúzeum közelében ebédeltünk egy olyan étteremben, ahol a szemünk előtt készítették el az ebédünket, a konyhát ugyanis csak kb. derékig érő fal választotta el az étkezőhelyiségtől.
A képen a Museo della Sindone-ban (= a Lepel Múzeuma) szemléljük a lepel másolatát. A múzeum a Via Domenico 28. alatt található, kb. öt percre a dómtól. A múzeumban először levetítik a lepelről szóló rövidfilmet, majd választható nyelvű „idegenvezető telefonok” segítenek mindenkit a kiállított tárgyak közti tájékozódásban. Kicsit gyorsabban beszélnek, mint kellene, néha keresgélni kell a számokat, mert nem mindig sorban vannak a nézendő dolgok. A lepel először 1898-ban keltett komolyabb tudományos érdeklődést, amikor Secondo Pio ügyvéd első ízben fényképezte le. Ekkor derült ki, hogy a vásznon lévő kép negatív. A kiállításon látható a nevezetes fényképező szerkezet is. Megalkották a leplen látható test életnagyságú szobrát is, a bejárattól balra látható.
A képen Monika nővér látható a töviskoronát tartalmazó tárló előtt. A lepel képe arra enged következtetni, hogy a töviskorona nem csupán babérkoszorú jelleggel futott körbe a fejen, hanem mintegy sisakként borult rá arra. A római ostorból is láttunk egy mintapéldányt az ostornyomos lepelkép mellett – jól látszott, hogy a szétágazó ostorvégeken még fémgolyók is voltak, amelyek növelték a fájdalmat. A kiállítás bemutatta a pollenvizsgálatok lényegét, a lepel elhelyezési módját (felcsavarva, ezüst tartóban), és még a vászon elkészítésének módját, a szövéstechnikát is.
Chiesa di Maria SS. Ausiliatrice A templom újklasszicista stílusú. titulusa: Mária a keresztények segítsége. A tabernákulum fölötti festményt Bosco Szent János kérésére Tommaso Lorenzone alkotta. A tervező mérnök Antonio Spezia. A templomot 1868-ban szentelték fel. A kupolán egy Madonna-szobor van, Giuseppe Rollini az alkotómestere. A harangtorony jobb oldalán látható Gábriel arkangyal, aki koronát ajánl fel Máriának, a bal oldalon Szt. Mihály arkangyal kezében zászló Lepantó felirattal. A timpanonon Solutore, Avventore, Ottavio mártírok márványszobrai vannak. Az attikán jobbra, az órák fölött található Szent Maximus, Torinó első püspökének szobra, bal oldalon Szalézi Szt, Ferenc szobra. Középen Jézus gyermekek között. Oldalt bemélyedésben Gonzága Szt. Alajos szobra van. Az oszlopok között V. Szt. Piusz pápa látható, aki üdvözli a lepantói győzelmet (1571), a másik VII. Piusz, aki megkoronázza Máriát a napóleoni fogságból szabadulva (1814)
A templom négy mellékoltára: Don Bosco, Savio Szt. Domonkos, Mazzarello Szt. Mária és Szent Szív. Ebben a Miasszonyunk-templomban nyugszik Don Bosco (lásd a képen); Savio Szent Domonkos (a tizenöt évesen meghalt tanítvány); Boldog Rua Mihály; a női ág alapítója, Szent Maria Dominika Mazzarello, valamint két vértanú szalézi pap. Bosco Szent János (Becchi, 1815. aug. 16. – Torinó, 1888. jan. 31.), olasz katolikus pap, a Szalézi Társaság, férfi szerzetesrend megalapítója. Gyakran csak Don Bosco-ként emlegetik. Szegény családban született. Kétéves volt, amikor édesapja meghalt. Így egészen fiatalon meg kellett tanulnia, milyen keményen dolgozni. A legfőbb támogatója Margit mama volt, aki a vészhelyzetekben mindig fia mellett állt. Don Bosco az ifjúság kiváló nevelője lett. Alapelve a „megelőző módszer”, mert megítélése szerint így lehet eredményesen nevelni. Első tanítványai a munkában és az életszentségben is példaképek. Az egyik legkiemelkedőbb Savio Szt. Domonkos.
Találkoztunk Torino érsekével, Severino Polettivel, aki nagyon kedvesen fogadott minket (ez a kép kattintásra nem nagyobbodik, mert sajnos homályos lett). Amikor a templomba léptünk, éppen misézett. Hétköznap délelőtt ellenére teljesen tele volt a templom. Fölfedeztünk egy Szt. Ágostonról készült képet a magasban. A misét nem akartuk megzavarni, ezért egy kis kiállítást tekintettünk meg egy oldalfolyosón. Jézus hét szaváról szólt. Minden szóhoz/mondathoz egy-egy festmény tartozott, alkotójuk Bardello Ademaro (Firenze, 1934). A kiállítási hely freskói is érdekesek voltak, a következőket ábrázolták: Mózes vizet fakaszt a sziklából, Péter vízenjárási próbálkozása, Jézus és a szamáriai asszony, Tóbiás és Rafael angyal a hallal.
A szentély mellett található a Pinardi-kápolna. Sajnos ezt nem tudtuk megnézni, mert miséztek benne, és nem lehetett bemenni. Kimenvén jobbra egy épületben néztünk meg egy kiállítást Don Boscóról. Megnézhettük dolgozószobáját; azt a szobát, ahol élete vége felé lakott, a gyóntatószékét; azta „pulpitust”, ahonnan mindig jó éjszakát kívánt és intelmeket intézett a gyerekekhez. Don Bosco karizmája ma is elevenen él. Rengeteg gyereket láttunk, élénk élet folyik ott a falak között. Nagy terek állnak rendelkezésre a játékhoz.
