Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva és a feltámadás reményébe vetett hittel tudatjuk, hogy

Szilágyi Vilma M. Vilma kalocsai iskolanővér

életének 92., szent fogadalmának 25. évében az isteni Jegyes hívására

2018. február 8-án az Örök Hazába költözött.

Érte bemutatott engesztelő szentmise Budapesten a Krisztus Király Kápolnában (VIII. Reviczky Gy. u. 9.),

2018. március 8-án (csütörtökön) 15.00 órakor lesz,

majd ezt követően hamvait a templom urnafülkéjében helyezzük örök nyugalomra.

Gyászjelentés:

 

 

 

 

 

Szilágyi Vilma Mária Vilma nővér

1926. november 25-én Budapesten született, a VIII. kerületben és itt járt iskolába. Szülei siketek voltak. Egy húga volt, Izabella nővér. Fiatalon, titokban léptek be testvérével a Szent József Családja szerzetesközösségbe. Vilma nővér 1942 és 1949 között a Szív újság főszerkesztője mellett titkári feladatokat látott el. A szétszóratás után egy ideig egy cipőgyárban dolgozott, majd a Villamos Automatika Intézetben okleveles árszakértőként. 1951-ben tettek titokban első fogadalmat. Szüleikkel éltek és munka után szeretetből eljártak többgyermekes családokhoz a házimunkában segíteni és hittant tanítani a gyerekeknek.

A Ward Mária Hitoktatóképzőben szereztek hitoktatói képesítést.

A ’60-as években szüleik siket barátai összefogtak, hogy hitoktatást és lelki beszélgetést szervezzenek rendszeresen otthon, a családban.  Egy évben kétszer egy pap rövid beszédet tartott nekik, amit Izabella és Vilma tolmácsoltak. Így kezdték szolgálatukat a hallássérültekkel. „Hallhatóvá” tették számukra Isten Igéjét.

1972 decemberétől Budapesten, később több vidéki városban is lehetőség nyílt arra, hogy hallássérültek számára külön szentmise legyen. Vilma nővérék még idős korukban is rendszeresen elutaztak a vidéki városokba is, hogy szentmiséken tolmácsoljanak, segítsenek a siketek hitoktatásában. A siket és nagyothallók iskolájában, valamint a halmozottan fogyatékosok iskolájában évekig hitoktattak, mellette felnőttekkel is foglakoztak. Előkészítették őket a szentségek vételéhez. Minden egyházi szertartáson tolmácsoltak, ahová hívták őket. Közösségi programokat, zarándoklatokat szerveztek siketeknek. Európa nagy kegyhelyeinek többségét bejárták, Rómába és a Szentföldre is eljutottak. Összeállították és kiadták havonta a Hallássérült Hívek Hírlapját, tolmácsoltak bármely ügyintézés esetén.

Vilma nővér 1981-ben ment nyugdíjba, ezután a Katolikus Egyház Szeretetszolgálatánál dolgozott. Kapcsolatba kerültek a kalocsai iskolanővérekkel, és 1990-ben Consummata nővér hívására átjöttek a világi rendbe, majd 1992-ben végleg beköltöztek a Mária u-i rendházba, magukra öltötték a szerzetesi ruhát és tovább teljesítették sajátos hivatásukat, a hallássérült-pasztorációt.

1996-ban tettek örök fogadalmat. Vilma nővér amikor már kora és különféle betegségei miatt a hallássérült pasztorációban nem tudott aktívan részt venni, a Mária utcai Szent Szív Otthonban a betegágyban fekvőket áldoztatta, beszélgetett velük és több időt töltött a kápolnában. Mindig segítőkész, szolgálatot vállaló nővér volt. Türelemmel viselte a betegségével járó nehézségeket (cukorbetegség, egyre gyengülő látás és hallás). A Teremtő Isten nem várta meg teljes elgyengülését, váratlanul magához szólította őt.