Társulati keresztút
A képeket Szentgyörgyváry M. Palládia nővér festette, az elmélkedéseket Bangó M. Klára nővér írta.
Ének az állomások között: ÉE 825 Imádunk Téged Krisztus…
Bevezetés:
Urunk, Istenünk, atyai gondviselésed hívott meg minket egyszülött Fiad, Krisztus szorosabb követésére. Ő megígérte, hogy ott lesz azok között, akik az Ő nevében összegyűlnek. Nézz reánk jóságosan most, midőn szent Fiad szenvedéséről emlékezünk, és add kérünk, hogy érezzük jelenlétét közöttünk, szívünket pedig töltse be a kegyelem, az irgalom, a béke, mely az igazságból és a szeretetből árad.
Engesztelésül ajánljuk föl ezt a keresztutat a Társulatban elkövetett mindenkori bűnökért.
-
- I. állomás: Az ítélet – Alázatos Jézus! Te a végtelenül szent Isten Fia vagy, és az emberek mégis halálra ítéltek. Megalázó volt az igazságtalan büntetés, Te mégis szabadon elfogadtad – mint a mennyei Atya akaratát – irántunk való szeretetből. – Társulatunkat is gyakran sújtotta igazságtalanság: Franz Mária Terézia anyáék nem mehettek vissza Csehországba a németellenes mozgalom miatt, 1948-ban államosították az iskolákat, 1950-ben megvonták a szerzetesrendek működési engedélyét, Kínából elűzték nővéreinket. Sorolhatnánk még a többi esetet, de példád nyomán inkább imádkozunk üldözőinkért. – Kérünk, Istenünk, bocsásd meg, hogy mi is gyakran vétkezünk: megszóljuk és elítéljük a másikat, és benne Veled tesszük ezt. Franz Mária Terézia anya tanácsa: Mindenki saját hibáinak kiirtásával foglalkozzék!
-
- II. állomás: A kereszt elfogadása – Krisztusunk! Te magad vetted válladra a szenvedés fáját. Vállaltad ezt is, értünk, szeretetből. Egyedül vitted a súlyos terhet, megvetetten, gyűlölőid között. – Köszönjük, hogy nekünk már nem egyedül kell küzdenünk. Velünk voltál akkor is, amikor Fourier Péter, Le Clerc Alix és társaik elindultak az úton. Ez szűk volt és tövises, mint a Tiéd, de ők vállalták a nehézségeket, és nem riasztották vissza őket a megpróbáltatások. – Bocsáss meg nekünk, Istenünk, hogy oly sokszor vonakodunk nekilátni a nehéz munkának: önmagunk megújításának. Ne haragudj ránk, amiért csak a saját elképzeléseink szerinti kereszteket fogadnánk szívesen. – Irgalmas Istenünk! Tekints jóságosan azokra, akiket különlegesen lefoglaltál magadnak, és add, hogy életmódjukkal, szent akaratodba való zúgolódás nélküli belesimulással országod tündöklő jelévé váljanak az Egyház és az egész világ előtt.
-
- III. állomás: Először a porban – A kereszt útja rögös és fárasztó. Még Jézus, az Isten Fia is elesett rajta. Leroskadt a mérhetetlen súly alatt – vállát bűneink nyomták. – Társulatunkat sok megpróbáltatás érte. Rögtön a csírázás korában árvíz fenyegetett bennünket, a második világháború alatt katonai kórház működött zárdánkban. Az igazi sár azonban nem az árvíz és a katonák bakancsa után maradt a falak között, hanem a tisztaság ellen elkövetett bűneink nyomán lelki klauzúránkban. – Bocsásd meg nekünk, Istenünk azokat a perceinket, amelyeket a világ szeretete töltött be az érted való lángolás helyett, és azokat a perceinket, amelyeket a világ ügyeivel való felesleges foglalkozásra pazaroltunk a Neked való odaadás helyett. Jó Atyánk írta egyszer: Tudatosan egy pillanatot sem veszítek el. Nem elég, ha a világ szeretetétől kiüresítjük szívünket, be kell azt töltenünk azt Isten szeretetével! – Istenünk! Tekints kegyesen népedre, melynek áldozataihoz hozzáadjuk a magunk felajánlását a tisztaság, szegénység és az engedelmesség vállalásával. Segítő kegyelmedbe vetett határtalan bizalommal újítjuk meg nagylelkű elhatározásainkat. Kérjük, hogy Krisztus erejében részesíts minket és élvezhessük a Szentlélek oltalmát.
-
- IV: állomás: A találkozás – Jézusunk, szenvedésed lenyomatát Édesanyád szíve őrizte meg. Ő veled volt fogantatásodtól halálodig itt a földön, és most boldog társaságodat élvezi a mennyben. A kereszten függtél, Jézusunk, amikor nekünk adtad őt, legdrágább kincsedet, nekünk, akiket végtelen szeretettel szerettél. – Szerzetünk bölcsőjét is Mária ringatta. Megjelent Alixnak, és karjaiba helyezte a kis Jézust, így jelezve a küldetést. Szerzetesi nevünkben mindnyájan őrizzük a hozzá való hűséget. Kalocsai templomunkban a Fatimai Szűz oltárképe előtt a legnehezebb időkben is összegyűltek a hívek. – Istenünk, bocsásd meg nekünk azokat a bűneinket, amelyeket találkozásaink alkalmával elkövetünk, mind Veled, mind Máriával, mind embertársainkkal szemben. – Urunk, Istenünk add, hogy Társulatunkban éljen és mindig fennmaradjon a hit sértetlensége és a testvéri szeretet, és amint Fiad testével meg szavával folytonosan élteted, kormányozd is szüntelen gondviseléseddel, Krisztus a mi Urunk által.
-
- V. állomás: Együtthordozás – Elhagyatott Jézus! Akik ünnepeltek nemrég, azok most nem törődnek Veled. Azok, akik kitartanak melletted, tehetetlenek. Egy idegen segít hordozni terhedet, a Cirenei. – Társulatukban mindig voltak keresztek. Sokáig lehetőség volt az együtthordozásra, megadatott a közös élet. A szétszóratás megnehezítette az egymáshoz való odafordulást, ugyanakkor annak elmélyítésére is volt lehetőség. – Kérünk, Istenünk, bocsásd meg azokat a vétkeinket, amelyeket embertársunk magára hagyásával követtünk el. Bocsásd meg mindnyájunknak a szeretet tetteinek elmulasztását. Franz Mária Terézia anya szerint a zárdai élet boldogsága a testvéri szeretetben és egyetértésben, a bensőséges összetartásban, őszinte jóakaratban és egymás kölcsönös gyámolításában áll. – Istenünk, Te a szeretet parancsával azt akartad, hogy bántalmazóinkat is őszintén szeressük. Add úgy követnünk új parancsodat, hogy a rosszért jóval fizessünk és törekedjünk egymás terhét hordozni!
-
- VI. állomás: A kendő – Elfogadó Jézus! Már Simon segítségét sem utasítottad vissza, és most egy asszony könyörületét fogadtad el. Tiéd a világmindenség, és hagytad, hogy az emberek segítsenek rajtad. Arcod mását hagytad a kendőn egyik legfontosabb üzenetedként: Istennek arca van! A megtestesülés valóság! – Társulatunkat sokan segítették, hogy Krisztus arcvonásai felismerhetőek legyenek benne. Mindig akadtak nagylelkű támogatók lelki és anyagi téren egyaránt. Hálás szívvel gondolunk Kunszt József érsek úrra, Kubinszky Mihályra és mindazokra, akik kendőként odanyújtottak minket Jézusnak. – Bocsásd meg Istenünk azokat a bűneinket, amelyekkel veszélyeztettük a Társulatuk kendőjén kialakuló istenarc fölismerhetőségét! – Istenünk, Te az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat a mi közösségünkben is láthatóvá kívánod tenni. Add meg nekünk, hogy eggyé forrjunk a legfőbb Pásztorral, és úgy egyesüljünk a Szentlélekben az evangélium és az Oltáriszentség által, hogy méltóan képviseljük Egyházad egyetemességét, jellé váljunk a világ számára és elvigyük az emberek közé Krisztust, aki Veled él…
-
- VII. állomás: Másodszor a porban – Ó Jézus! Már másodszor roskadsz össze a kereszt terhe alatt. A téged szeretőket megrendítette elesésed, hiszen a remény ereje egyre csökkent. Így kell látniuk azt, aki az Isten országának örömhírét hozta? – Bűneink súlya roppantja össze az emberré lett Isten Fiát. Az első elesésnél a tisztaság foltját említettük, most a szegénység elleni bűnökön a sor. – Bocsásd meg nekünk Istenünk azokat a szegénység ellen elkövetett bűnöket, amelyekkel Krisztus keresztjének terhét növeltük. Engesztelünk az anyagi és lelki pazarlásokért, az elénk tett ételre tett megjegyzésekért, az elégedetlenség lelkületéért. – Istenünk, minden jó szándék sugalmazója és teljesítője, igazítsd szolgáidat az örök üdvösség útjára. Add, hogy azok, akik mindent elhagyva egész életüket Neked szentelték – Krisztust követve és a világ vonzását megtagadva – a szegénység szellemében és szívük állhatatosságában hűségesen szolgáljanak Neked és testvéreiknek.
-
- VIII. állomás: Találkozás a sírókkal – Jézusnak, Te nem mentél el szó nélkül a sírók mellett. Minden fáradtságod és szenvedésed dacára erőt vettél magadon és megszólítottad a könnyezőket. Még ekkor is a mások sorsa érdekelt… Egykor Lázár halála Téged is könnyekre fakasztott és feltámasztottad őt. Vigasztaló szavaid feltámadást jelentenek a megszólítottaknak. – Társulatunk történetében is akadtak találkozások, amelyekben saját nehéz helyzetünkön felülemelkedve szólnunk kellett a minket siratókhoz. Az ’50-es években sok kívülállót elkeserített a sorsunk, de ők nemcsak minket, hanem magukat is siratták. Ma is ezrek várnák szolgálatainkat, de kevesen vagyunk. Imádkozzunk hivatásokért és fohászkodjunk civil segítőtársakért is, mert nekünk nem könnyeznünk, hanem cselekednünk kell! – Istenünk, kérünk bocsásd meg azokat a könnyeinket, amelyeket fölöslegesen hullajtottunk, és azokat az el nem sírt könnyeket, amelyeket bűneink meg nem bánása tartott vissza bennünk. – Istenünk, add meg nekünk, hogy szereteted parancsait követve éltető kovász és az üdvösség eszköze legyünk az emberek között, és továbbadhassuk azt a vigasztalást, amelyben Te részesítesz minket.
-
- IX. állomás: Harmadszor a porban – Megbocsátó Jézus! Elhagyott minden erőd, harmadszor is összeestél a kereszt szörnyű terhe alatt. Körülötted már azt hitték, nem bírod tovább, mégis odaértél a Golgotára. Az a Te üzeneted, hogy nem érnek véget a lehetőségek az emberi gondolkodás határainál. – Társulatunknak is volt olyan korszaka, amikor úgy tűnhetett, hogy nincs tovább. Trianon után megtépázva, de továbbélt szerzetünk, a szétszóratás után pedig újra közösségben élhetünk. Az igazi eleséseket nem a külső körülmények okozzák, hanem a belső meghasonlottság. – Kérünk Istenünk, bocsásd meg az engedelmesség ellen elkövetett bűneinket. Ne emlékezz sok mulasztásunkra, amikor elhanyagoltuk a Te akaratodra és a mindenkori elöljáró akaratára való odafigyelést. – Istenünk, aki minden jó elhatározás sugalmazója vagy, segíts minket, hogy fogadalmainkat hűségesen teljesítsük, őrizd meg szándékainkat és erősítsd meg szívünket, hogy amit megígértünk, állhatatosan megtartsuk, és így osztatlan szívvel szolgáljunk Neked, Krisztus, a mi Urunk által.
-
- X. állomás: Ruhátlanság – Jézusunk! Már nemcsak szabadságodtól fosztottak meg, de ki akartak forgatni testi tisztességedből is. Tűrtél és hallgattál. Teljesen kiüresítetted magad, ők pedig elosztották maguk között ruháidat és köntösödre sorsot vetettek. – Társulatunk történetében is volt rá példa, hogy a nővéreket megfosztották ruháiktól; sokáig nem szabadott szerzetesi öltözetben járni. A másik kifosztottság: elvették házainkat, ott kellett hagynunk minden vagyont és a ránk bízott lelkeket… – Istenünk, bocsásd meg azokat a bűneinket, amelyek valamilyen módon az öltözködéshez kapcsolódnak: hiúságainkat, nemtörődömségünket, lustaságunkat, szégyenkezésünket. Ne emlékez azoknak a bűneire sem, akik saját elhatározásukból vetették le a szerzetesi ruhát, elhagyták szent szolgálatodat és a Társulatot. – Istenünk, tégy minket szereteted tanújeleivé az egész világ szemében!
-
- XII. állomás: Kereszthalál – Üdvözítő Jézus! Atyádnak ajánlottad lelkedet, és meghaltál értünk a kereszten. Térdre borulva imádunk Téged, Megváltónk. Keresztedben találkozott az emberi kegyetlenség és az isteni kegyelem. Most láthatjuk, milyen nagy volt lelkünk ára. (Ének: ÉE 806 Krisztus engedelmes volt értünk mindhalálig, a kereszthalálig) – Társulatunkat újra és újra a keresztrefeszítés fenyegeti, de Krisztus velünk van, Ő megjárta már előttünk az utat. Hány és hány ellenzője volt és van Isten ügyének és a mi ügyünknek! A politikai helyzettől függően változott és változik egzisztenciánk, de ha Isten ügye a miénk is, tudhatjuk, hogy az emberileg halálnak minősített esemény Isten országában nem jelenti a véget. A mi dolgunk, hogy Isten ügyével törődjünk, Ő majd törődik a miénkkel. – Istenünk, bocsásd meg nekünk, hogy bizalmunk időnként ingadozott, hogy néha kétségbe estünk és féltünk az egyéni és a közösségi haláltól. Köszönjük Neked, hogy megpróbáltatásaink idején irgalmasan reánk tekintesz, és kérünk, erősítsd meg hitünket, hogy kétkedés nélkül bízzunk atyai gondviselésedben. Add, hogy amit bármikor is keserű gyötrelemként elszenvedtünk, változzék át előtted kedves áldozattá.
-
- XIII. állomás: A levétel – „A mennyei jutalmat türelemmel és a kereszt szeretetével kell megszereznünk. Az Urat levették a keresztjéről, mások vették le. Ő maga nem szállott le, a kereszten maradt haláláig. A keresztet üresen hagyta, nekünk kell az Ő helyét elfoglalnunk. Ez a hely meg van szentelve, békesség leng felénk erről a helyről” – írja Franz Mária Terézia anya. – A Társulat történetében az emberek keresztrefeszítési próbálkozásait isteni levételek követték. Isten kezében volt a közösség fáradt, kimerült, alélt teste, de az élet Ura vigyázott művére és nem hagyta elenyészni. – Kérünk, Istenünk, bocsásd meg ellenségeink bűneit, és ne emlékezzél a mi gonoszságainkra sem, amelyekkel akadályoztuk, hogy közösségünk teljesen a Te gondviselésedre hagyatkozhasson. – Kérünk, Istenünk, add meg nekünk, hogy kegyelmed által megerősödve hűségesen és szabad lélekkel szolgáljunk Neked, és a megkezdett úton vezetéseddel biztosan célba érjünk.
-
- XIV. állomás: A sír – Drága Jézusunk! A csúfosnak látszó vég után a hideg sírban nyugszik tested. Ha a búzaszem nem hull a földbe és el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. A sötét sír fölött a húsvét fénye dereng. – Szerzetünk történetének minden napja egy kis föltámadás, de ehhez minden este meg kellett halnunk önmagunknak, hogy életünk ne a miénk, hanem Istené lehessen. Hány és hány nővérünk küzdötte végig a földi életutat a 413, illetve a 150 esztendő alatt, hogy aztán boldog otthonra találjon odaát! Istentől kaptunk ajándékul elöljáróinkat: Franz Mária Terézia, Bernárda, Aquina, Ildefonza, Mediatrix, Antónia anyát és többi nővérünket, akik már elköltöztek ebből a világból, és azokat is, akikkel együtt járjuk még az utat idelent a majdani boldog színelátásban reménykedve. – Istenünk, bocsásd meg nekünk azokat a hibáinkat, amelyeket nem tudtunk jóvátenni már eltávozott nővéreink életében. Bocsásd meg azt is, hogy oly keveset törődünk a múltunkkal, pedig a jövő csak abból forrásozhat. – Istenünk! A szeretet kötelékeit, amelyekkel Krisztus a földön magához láncolt minket, őrizd meg a jóságosan a mennyben mindörökre.
-
- XI. állomás: Keresztrefeszítés – Végtelenül szerető Jézus! Felfeszítettek a szégyen fájára. Átlyuggatták kezedet-lábadat, mégsem a szögek tartanak a kereszten, hanem végtelen szereteted. A földre jöttél, hogy köztünk járhass, de mi bűneinkkel ütöttük a szegeket testedbe, akadályozván, hogy gyógyíthasd a beteg testeket-lelkeket… – Volt Társulatunkban olyan időszak, amikor megkötötték a kezünket. Elvették tanítványainkat, nem engedtek bennünket az iskolákba, nehogy az Isten szeretetére neveljük az ifjúságot. Ma az abortusz foszt meg bennünket a szélesebb körű nevelési lehetőségtől… A társadalom lassan saját magát feszíti keresztre, és még csak észre sem veszi… – Istenünk, bocsásd meg azokat a bűneinket, amelyekkel egymás szabadságát akadályoztuk, amelyekkel megkötöttük a Te ügyedben munkálkodó nővértársunk kezét, akár megszólással, akár sugallataid figyelmen kívül hagyásával. Bocsásd meg azt is, ha saját szabadságunkkal nem megfelelően éltünk. – Istenünk, erősítsd meg bennünk a tökéletes szeretet lelkét, hogy dicsőségedet és embertársaink üdvösségét napról napra buzgóbban szolgáljuk, hogy szándékaid szerint maradandó gyümölcsöt teremjünk.
Befejezés:
Váljék a most végzett keresztút lelkünk üdvösségére! Az istenszeretet alakítson minket családi közösséggé, amely az Úr nevében gyűlt egybe, hogy Krisztus szeretete sugározzék róla.
Ének: ÉE 810 Hol szeretet és egyetértés…
Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség